igaz történetek szülésről, születésről

1739. nap: Jön Hajni! Vagy mégsem?

Hajnácska születésére már mindketten nagyon tudatosan, tapasztalatokkal felvértezve készültünk. Láttam, hogy Edina mennyire magabiztos, egy idő óta már az interneten keresztül is igen sokat foglalkozott az otthonszülés témával. Aztán jöttek a fájások és elmúltak. Jöttek a segítők és elmentek. A magabiztosságból bizonytalanság lett, és én megszoktam, hogy majd’ minden nap elindult valami, aztán leállt a folyamat. Nem tehettem mást, mint teljesen elengedtem a kontrollálást és rábíztam Edinára, hogy biztosan megérzi az „igazi” vajúdás kezdetét.

Aztán ahogy lenni szokott a családunkban, esti órákban indult el kifelé a baba. A gyerekek (Kadosa és Csabi) fent aludtak már a galérián, lent pedig négy felnőtt bóbiskolt kisebb szünetekkel. A doulák néha szívhangot néztek, lassan telt az idő.

Néztem Edinát, ahogy átalakult a tágulás folyamata alatt. Teljesen átadta magát a ritmusnak, a légzés ütemének, és anyai minőségének teljes megélésétől valami eredendő, vad szépség sugárzott belőle. Időközönként felkelt az ágyból, ringatózva és fújtatva segítette a baba helyezkedését, elindulását. Néha elnyomott az álom, de többé-kevésbé ébren vártam a szülést.

Aztán egyszer csak elindult Hajni. Gondoltam, mindjárt kint lesz, mint ahogy a bátyjai is tették, de nem így történt. Valahol megakadt a folyamat, és már nem segített a mozgás és a légzés. Láttam és hallottam, hogy Edina tényleg fájdalmakat él meg, de nem tudtam segíteni.

Innentől a bábáé lett a főszerep, én pedig mentem fel az emeletre a két felébredt kisfiúnak elmesélni, hogy mi történik éppen. Csabi láthatóan nagyon aggódott az anyjáért, Kadosa még nem igazán fogta fel, hogy mi is történik. A háttérből azért követtem az eseményeket, amíg megszületett Hajni, az első olyan gyerekünk, aki ágyban született és nem a fürdőszobában.

Talán imádságnak lehetne hívni azt, amivel én hozzá tudtam járulni Hajni és Edina közös küzdelméhez. Tényleg szükségünk volt a láthatatlan segítőkre is a láthatóak mellett, és a bizalomra, hogy minden rendben van.

Lementünk a földszintre és örültem, hogy a két fiam láthatja azt, ahogyan ők is születtek. Meg voltak illetődve, kíváncsian, de okosan viselkedtek. Egy kislánnyal gyarapodtunk, ami a fiúknak teljesen új helyzetet hozott.

Láthatóvá vált a csomó is a köldökzsinóron. Edinát nagyon megviselte a szülés, jobban, mint amit én addig láttam, de ez egyáltalán nem volt meglepő. A vérzés kicsit nehezen állt el, de ezzel együtt minden a legnagyobb rendben volt. Csabi is megnyugodott, és Kadosával együtt visszafeküdtek aludni.

A bába és a segítők elbúcsúztak, mi pedig hárman a babával feküdtünk le aludni, hogy megálmodjuk a tanulságait az elmúlt napnak.

N. A.

Dávid születése anyaszemmel > > >
Orsi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése apaszemmel > > >
Kadosa születése anyaszemmel > > >
Kadosa születése apaszemmel > > >
Hajni születése anyaszemmel > > >
Buda Zalán születése anyaszemmel > > >
Buda Zalán születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.