igaz történetek szülésről, születésről

1733. nap: Halvány kétely (Orsi születése)

Még nem volt egyéves a fiam, amikor bekopogtatott a lányom, hogy szeretne megszületni. Mivel meg voltam róla győződve, hogy az én hibám volt a nehéz szülés, ezért azonnal segítséget kerestem. Végig a várandósság alatt akupunktúrára jártam, és a sokkal jobb szülést is ennek tudtam be.

Orvost is váltottam, egy olyan doktornőhöz pártoltam át, aki szintén értett az akupunktúrához. Ebben a váltásban szerepe volt annak is, hogy az előző orvosom, aki a nyaralása miatt mégsem volt ott az első szülésemnél, kelletlenül és az akkori érzékeny lelkivilágomnak bántóan állt hozzám. Olyan sokáig várakoztatott – pedig tudta, hogy vidéki vagyok és van egy kicsi babám –, hogy másfél óra után egyszerűen felálltam, és sírva hazamentem. Köszönöm, de ilyen „empatikus” orvost mégsem kérek. Nem kerestem tudatosan a beavatkozásmentes, természetes szülést, viszont másodszülőként a gátmetszés elkerülése sokkal könnyebbnek ígérkezett.

A magzatvíz ismét hajnalban folyt el – erre ébredtem. Aznap (a 38. héten voltunk) pont Pestre készültünk, ez össze is jött, épp csak az ügyintézés helyett szülni mentünk. Péntek, 13: tudtam, hogy ez jó szülés lesz. Mire hét körül beértünk a kórházba, szép szabályos fájásaim voltak. Amíg a folyosón vártam, hogy előkerüljön a szülésznő, addig szépen fél lábon átugrabugráltam a fájásokat.

A CTG-n egyedül voltam, ami nagyon elbizonytalanító érzés volt, de aztán beengedték a férjemet. Elég kórházias volt a szülőszoba az első szülésemhez képest, viszont sokkal tágasabb. A szülésznő néha bejött és megvizsgált. Bár az ajtó nyitva volt itt is, és hétköznap délelőtt volt, alig lézengett valaki, így semmi nem zavarta a befelé hangolódásomat, és a férjem is sokkal komolyabb támasznak bizonyult, mint az első szülésnél.

Elég gyorsan tágultam, aminek nagyon örültem. Még kaptam egy No-Spa-szurit valamikor menet közben, hogy elsimuljon a méhszáj, és tíz óra után már jött is az akció: kitolás! Szeretnék szülőszéken szülni? Hát persze! Pillanatok alatt megvolt a tereprendezés: matrac, steril lepedő, szülőszék. Férjem a hátam mögött egy széken támasztotta a hátam, mellettem a földön térdelt az orvos és a szülésznő. Minden tökéletes volt, épp csak a fájások csúcsán nem bírtam nyomni.

De így is szépen haladtunk, némi vezénylet mellett fél óra múlva megérkezett a kiscsibe, aki teli torokból reklamált – a fürdetés alatt is – csak a cicin nyugodott meg végül.

A méhlepényt kicsit megsürgették, bele is pottyant az alattam lévő véres magzatvízbe, így a szülésznő úgy nézett ki, mint egy mészáros.

A kórház ajándékaként készült egy fotó a családról, ami tényleg szép gesztus volt. Ami csak sokkal-sokkal később tudatosult bennem: ebben az örömteli képben két dolog hibádzik: az egyik a nagyfiam hiánya, a másik pedig, hogy a babácska épp kétségbeesetten ordít – hiába van tisztára fürösztve és szépen felöltöztetve.

A gyerekosztályon kétágyas szobába kerültem, ahol a gyerek napközben velem lehetett, a nővérek hozzáállása is sokkal anyabarátabb volt, sőt, még egy gyógytornász is bejött – ennek hála a pocakom sokkal hamarabb nyerte vissza a lányos formáját.

Elégedett voltam mindennel, csak nagyon halvány volt a kétely, hogy valami mégsem volt gömbölyű.

Cs. E.

Saját születésem > > >
Dávid születése anyaszemmel > > >
Csabi születése anyaszemmel > > >
Csabi születése apaszemmel > > >
Kadosa születése anyaszemmel > > >
Kadosa születése apaszemmel > > >
Hajni születése anyaszemmel > > >
Hajni születése apaszemmel > > >
Buda Zalán születése anyaszemmel > > >
Buda Zalán születése apaszemmel > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.