Kezdőoldal » Szüléstörténetek » 1412. nap: A farkasember (Boróka apameséje)

1412. nap: A farkasember (Boróka apameséje)

Megjelent: 2014. aug. 17.

Van egy majdnem ötéves lányom. Őt a feleségem kórházban szülte meg. Igazából végigidegeskedtem az egészet.

Azzal kezdődött az egész, hogy 41 hetesen befektették az asszonyt a kórházba. Egy hétig jártam minden nap hozzá. Vittem, amit kért, próbáltam a kedvébe járni, hogy jobban viselje a kánikulát.

Épp otthon voltam, amikor csörgött a telefon. Burokrepesztés! Megindították! Borókámnak ez olyan érzés lehetett, mintha az én bejárati ajtómat törnék be, és ezzel megsértik az én biztonságot nyújtó magánterületemet.

Miután leraktam a telefont, bementem a kórházba. Este héttől egészen reggel hétig figyeltem a szívritmusmérőt, a fájásfigyelőt, a fali órát… tartottam a hasához a két tappancsot. Számoltam a fájások közötti másodperceket. Néha meglátogatott minket a fogadott szülésznő. Kicserélte a kiürült oxitocininfúziót. Ezt megismételte még kétszer.

Reggel hét órára a feleségem ki volt fehéredve, izzadt, remegett. Én nem vagyok az a templomba járós fajta, de akkor elkezdtem imádkozni az Úrhoz. Ha itt meg kell valakinek halnia, akkor az én legyek. Engem vigyen el a kaszás! Az idegeim teljesen kikészültek.

Kaszás hála Istennek nem jött. Jött viszont egy fiatal szemüveges fehér köpönyeges ember. A megjelenése olyan volt, mint aki a 40-es évek Németországából csöppent a mai világunkba. Belibbent az ajtón, és az asszonyt nemes egyszerűséggel tubusnak nézte, és szabályosan kipasszírozta Borókát.

Ezek után jött egy csecsemős, és letolt Boróka orrába egy három méteres slagot. Ezt látva kezdtem érezni, ahogy a szemem fehérje besárgul, szemfogaim megnőnek, és a szőrzetem paranormális gyorsasággal növésnek indul. Miután a doki összevarrta a gátrepedést, a friss anyukát visszatolták a szobájába „pihenni”, Borókát egy másik szobába vitték, a többi pici babához.

Engem anyám várt a váróban. Innentől egész nap pátyolgatta a kis lelkivilágomat, nehogy átváltozzak farkasemberré. Anyám nem akarta, hogy felborzolt idegállapotban térjek vissza látogatni. Igaza volt.

Sajnos, a tortúrának nem volt vége, ugyanis Boróka elfordult a cicitől. Sokat sírt. Egy hónapig úgy etettük, hogy cumisüvegből kapta az anyatejet. Aztán meglátogatott minket a szoptatási tanácsadó. Első pillantásra észrevette, hogy Borókának le van nőve a nyelve!!! Születéskor észre kellett volna vegyék a kórházban, mondjuk miközben a slagot tolták le. Emiatt sokat szenvedett az asszony, mert rossz érzés volt neki, ahogy elfordul tőle Boróka, neki meg olyan lehetett, mintha nekem le lett volna ragasztva a szám, és úgy kéne igyam a hideg sört.