igaz történetek szülésről, születésről

976. nap: Szűkszavú Apa-történet Alíz születéséről

Megjelent: 2013. jún. 7.

Nem káromkodtam, amikor kiderült, hogy terhes, mert Nóra mindig figyelmeztet, nem beszélünk csúnyán. Hát furcsákat, azt gondoltam azért. A terhességről nem akarok beszélni, az tényleg egy rettenet volt, nekem nem fizikálisan.

Az első kettőnél is erősen győzködött a Kedves, hogy szüljünk itthon, utólag úgy gondolom, mind a kétszer én voltam ennek a gátja, és sajnálom, hogy nem voltam kicsit – talán a „bátrabb” a jó szó.

A harmadiknál már az elején láttam az arcán, nincs mellébeszélés, ITTHON szülünk, vagyis ő. Az elején kinézte a netről, kivel, kikkel, nekem ez nagyon személytelennek tűnt. A netről két fénykép alapján? Azután személyes találkozó egy „kávézóban”. Kedves, egy gyerek, ők és én. Én nem sokat beszéltem velük, talán jobb lett volna Vilu nélkül. Igazából a CTG-k alatt „ismertem” meg J-t és M-t.

40. hét 0. nap. Már a délutáni alvásnál tudtam, baba lesz a nap végére. Hogy honnan, magam sem tudom. Éreztem egyfajta izgatottsággal teli feszültséget. Furcsa érzés volt, hogy nem kell menni sehová, jönnek helybe.

Leraktam Vilut aludni este a szokásos időben. Kedves zuhany alá vonult. Arra gondoltam, jó lenne, ha megvárna. Hát megvárt, jól el is húzódott, erre nem számítottam. Mikor kijöttem a szobából, Kedves még a zuhany alatt volt, benéztem hozzá, mondta, már úton vannak a bábák.

Talán kilenc után kicsivel be is futottak, beengedtem őket, becuccoltunk, lepihentek, mi vajúdtunk, ami részemről kimerült a Kedves hátának masszírozásában. Sokáig a vajúdólabdán csücsült, én pedig mögötte és masszíroztam. Nem sok minden változott órákig, azután ajtófélfának támaszkodás állva, én mögötte masszíroztam.

Láttam rajta, hogy fáradt, és sehol nem tartunk, egy kis rábeszélés után elment a zuhany alá, az előző kettőnél segített, gondoltam hátha. Már az ajtóban állva is mondta, hogy fáj a hasának az alja. Nem emlékeztem ilyesmire régebbről, gondoltam, nem jó, az utána lévő pár órában kiderült számomra is, tényleg nem jó.

Letérdelt a földre, a felsőtestét pedig az ágyon pihentette. Nem változott semmi. Át akart menni a nappaliba (hát így kerültünk oda), mert a kanapé magasabb, szerinte úgy jobb lesz. Nem lett jobb, bár a magzatvíz elment, de még mindig fent volt a baba, és rossz helyen fájt.szukszavu-apa-tortenet

Vissza a szobába. Nem akart kórházba menni, de ezt egy bújtatott kérdéssel próbálta a bábák tudtára hozni, volt is egy kis félreértés belőle. Jött a fekvés, amivel próbálkoztunk már, de nem bírta. A kórház szóba jötte után végül mindent kibírt, csodálom érte.

Miután J. félretolta a méhszájat, kábé 20 perc múlva megszületett Alíz. A legvégén kellett egy kis bátorítás a részemről, hogy meg tudja csinálni: „itt a vége, mindjárt kint a kicsilány” stb. És végül: Édes Pici Hihetetlen.

Nem írtam arról, mennyit melóztak J. és M. Mindig ott voltak, de valahogy észrevétlenül, amikor mi költöztünk, ők is cuccoltak utánunk. Köszönet nekik!

Köszönöm Neked, Kedves!

Cs. T.

Ákos > > >
Nóra > > >
Vilmos > > >
Alíz születése anyaszemmel > > >
Összefoglaló > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.