igaz történetek szülésről, születésről

1091. mese: Oxitocin, zöld Wartburg… (Kincső)

Megjelent: 2013. szept. 30.

Huszonkilencedike – ekkor született Kincső, noha szilveszterre voltam „kiírva”. A kedves, idős doktor bácsi kérdésére: „Akar-e ma szülni, kedvesem?” „Akarok” – volt a válaszom. Több kérdés nem volt, az orvos burkot repesztett. Fiatal voltam, bíztam benne, és talán meg sem fordult a fejemben, hogy ez nincs rendjén. A várandósságom alatt kedves és segítőkész volt végig, türelmesen válaszolgatott a kérdéseimre, és támogatott abban is, hogy a kórház szép, új szülőszékében hozzam világra első gyerekemet. Sajnos, a szülésznő sem kedves, sem segítőkész nem volt. Egy ágyhoz kötözött némi oxitocinnal, hogy ne tébláboljak feleslegesen, na meg, hogy fájjon már végre, aminek fájnia kell. Hiába hadakoztam, hogy én a székben szeretnék szülni, hiszen erre már úgy rákészültem. És így beszéltük meg, és ezt az orvosom is támogatja. „Millióan megszültek már fekve, magának is sikerülni fog!” – volt a mindent elsöprő válasz.

Szerencsére, a doktor bácsim nem hagyott cserben, dacára annak, hogy már oda voltam rögzítve az ágyhoz az oxitocin miatt: valahogy kettészedte az ágyat, amin feküdtem, a hátam mögé párnákat pakolt, így ülő helyzetbe kerültem a vágyott, szép és új szülőszék nélkül is. Nyugodtan elkezdhettem szülni. Kedvesen biztatott két tolófájás között, mesélt a zöld Wartburgjáról és egyéb apró-cseprő dolgokról, máig nem értem, miért… Talán azt gondolta, jobb, ha eltereli a figyelmem arról, amire olyan nagyon szerettem volna odafigyelni.

Oxitocin, zöld Wartburg, némi alkarral való nyomás és egy óriási, észrevétlenül megejtett gátmetszés kíséretében megszületett Kincső. Csak utólag, az első otthonszülés után jöttem rá, hogy mennyire nem élhettem át akkor ezt az egészet.

kincso2

Odarakták a hasamra, és ez volt az az első pillanat, amikor teljesen együtt tudtam lenni vele és magával az eseménnyel, és végre az enyémnek éreztem. Máig fel tudom idézni azt az érzést, ahogy átkulcsolom a kezemet a bokáján és a csuklóján, hihetetlenül masszívnak és nagynak tűnik, és hogy a fejemet csak ezek után bírom felemelni, hogy megnézzem őt.

Sokáig ott lehetett így velem, az jó volt. Aztán, amikor elvitték, akkor felkeltem, és elájultam.

De azóta nagyon jól vagyunk mind a ketten. És a mai napig el vagyok ájulva tőle.

K. E.

Berta születése otthon > > >
Edgár születése otthon > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.