895. nap: Kevés volt a hely – a klinikán (Öcsi születése)
A fiam, Gyula (itthon csak Öcsi) 27-én született. A terhesség itt is komplikációmentes volt, s a kiírt időpont utáni napon, szerda délután úgy tűnt, elindul a szülés. Hétpercenként jöttek az elég erős méhösszehúzódások. Mivel Katánál nem tapasztaltam meg a természetes úton meginduló szülést, fogalmam sem volt, hogy zajlik az egész, csak annyit tudtam, amennyit olvastam róla. A férjem abban az időben külföldön dolgozott, és ezért édesanyáméknál laktam, ami kb. fél órára van a klinikától. Apukámmal elindultunk, nehogy baj történjen.
A klinikán megvizsgáltak, s mivel egy nappal túl voltam a kiírt időponton, így bent tartottak. Egész éjszaka megmaradtak ezek a hétperces méhösszehúzódások, de változás nem történt. Másnap délelőtt tíz óra körül a fogadott orvosunk megvizsgált, és azt mondta, ebből nagy valószínűséggel csak szombat felé lesz baba.
Délben, amikor ebédeltem, behívattak a vizsgálóba, s ott ismét megvizsgált az osztályvezető főorvos, s közölte, hogy mégis csak megindítják a szülést. Mint később kiderült, kevés hely volt a klinikán, és kellett az ágy, hogy az új beteget fel tudják venni.
Délután fél négykor burkot repesztettek, ezzel elindítva a szülést. Jöttek a méhösszehúzódások, de így most jobb volt, mert sétálhattam, s az addigra odaért férjem is masszírozhatta a hátam, tehát úgy tűnt, hogy ez másképp alakul, mint az előző szülésem.
Sajnos, két óra múlva leálltak a fájások, s mivel már nem volt visszaút, ismét hanyatt fekve találtam magam, az oxitocin bekötve, s a baba szívhangját figyelő gép is rajtam. Ez pszichésen nagyon megviselt. Ugyanúgy, innentől kezdve hárompercenként nagyon erős méhösszehúzódások jöttek.
Ez a szülés nyolc és fél óráig tartott, tehát fele annyi volt, mint az első szülésem, mégis lelkileg nehéz volt. Amikor jöttek a tolófájások, szintén megtörtént a gátmetszés, s a baba a második nyomásnál teljesen kibújt 23.55-kor. Mivel ez rövidebb volt, amikor a mellkasomra tették a picit, nem voltam annyira elcsigázott, így itt tudtam örülni a kis jövevénynek.
A szülés után úgy zajlottak a dolgok, mint Katánál, csak Öcsi – mivel most nem kaptam nyugtatót –, elég hangosnak bizonyult. Besárgult, így két napig a fény alá került, amit nagyon nehezen viselt ő, a többi baba és a gondozónők is. Megkértek minket, hogy vigyünk neki cumit, mivel nem hagyja a többi újszülöttet sem pihenni, annyira ordít.
Az öt nap alatt volt olyan is, hogy visszahozták, hogy nem szopott eleget, és biztos azért sír, de amikor a cicire akartam rakni, egyáltalán nem szopott, hanem békésen aludt mellettem.
Ezek voltak a benyomásaim a kórházi szülésről, amelyek – mint lássuk be – nem valami magasztosak, bár lehet, hogy csak nem volt szerencsém.
O. P.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1170. nap: Ami a jussom (Uzonka születése-szülése)
- 1655. nap: Így született a húgom
- 522. nap: Amikor kinyílik valami egészen más (Hívtál)
- 938. nap: Hatalmas fák, fenyőfák
- 1535. nap: Vasárnapi történet (Luca)
