igaz történetek szülésről, születésről

1237. nap: Így szép, akkor így éltük meg

Megjelent: 2014. febr. 23.

Sok év telt el, éppen 14. Régóta szeretném elmesélni Anna születését. Akkor levelet írtam neki. Nem változtattam rajta, így szép, így éltük meg. Levél kislányomnak:

Kedves Kicsi Annám!

Egy keddi nap volt, amikor megszülettél. Már hétfő délután voltak húszpercenként fájásaim, de az éjszaka még úgy-ahogy aludtam néhány percet. Éjfél körül távozott a nyákdugó, ami Téged védett kilenc hónapig a fertőzésektől. Hajnalban, három körül, tízpercesek lettek a fájások, és én, be kell valljam, nagyon megijedtem. Így elsétáltunk a kórházba, ahol először nem találtuk a bejáratot, majd a szülőszobát sem. Amikor bejutottunk, és megvizsgáltak, kiderült, hogy még sokára fogsz megszületni. Így hazasétáltunk.

Egész délelőtt itthon voltunk, Apát visszahívtuk a munkahelyéről. Azután elmentünk a doktor bácsihoz. Akkor már hatpercenként jelentkeztek az összehúzódások, de a doktor azt mondta, hogy „még túl könnyen kötöm a cipőm”. Abban maradtunk, hogy délután bent találkozunk a szülőszobán. Hazasétáltunk, közben a Kodály köröndön napoztunk egy nagyot. Délután még itthon eltelt egy kis idő, megjött A., mert el akart kísérni a kórházba.

Ott Anya és Apa is átöltözött, és megjött Sz. doktor. Megvizsgálta Anyát, és azt mondta, készítsenek elő. Amikor ezen túljutottam, bementünk a szülőszobára. Amikor a doktor megrepesztette a burkot, az biztosan nem volt jó Neked, de picit felgyorsította az eseményeket. Ezután még sokat voltunk a szülőszobán. Én egy nagy labdán ültem, Apa masszírozta a hátam. Hozott a szülésznő relaxációs zenét, ami nagyon kellemes volt. Az ágyon is ültem sokat, meg néha sétáltunk. A doktor néha megvizsgált, ami nem volt kellemes, de azért ki lehetett bírni.

Valamikor negyed tíz után kezdődtek a tolófájások, de még volt egy kis pereme a méhszájnak, amit, ha minden igaz, a végén a doktor simított el. Az egy picit nehéz volt, hogy ilyenkor még nem lehetett nyomni, csak oldalt fekve várni, hogy kitáguljon rendesen.

Azután végre elindultál kifelé. Csak valahogy nem tudtál jönni. Kiderült a végén, hogy kétszer a nyakadra volt tekeredve a köldökzsinór, így amikor előrejöttél, fájásszünetben vissza is húzott. Nem is csoda, hogy belebújtál, amilyen virgonc voltál a pocakomban.

A végén már segített mindenki, hogy megszüless. A doktor nyomta és megtartotta a feneked, hogy ne tudj visszacsúszni, Apa tartotta az én fejem és figyelte, hogy végig legyen nagy levegőnk. M. szülésznő pedig várta, hogy megszülessen a fejecskéd. Csak minden második tolófájásnál szabadott dolgozni, a többinél vártunk, hogy engedjen a zsinór.

Amikor megszülettél, nem sírtál, mint sok más kisbaba. Nagyon-nagyon elfáradtál. Rendesen vettél levegőt, jól bírtad az átmenetet, de nagyon kimerült voltál. Csak panaszosan nyögdécseltél és prüszköltél. A hasamra fektettek kicsit, és miután elvágták a köldökzsinórt, a mellkasomra.

Amíg engem elláttak, mert kellett gátmetszést is csinálni, ami egyáltalán nem fájt, te Apával voltál. Sokat beszélt Neked, és nagyon éberen figyelted. Utána még sokáig együtt pihentünk, meg szopiztál is egy kicsit.

Ezután elvittek Téged fürdetni, és a csecsemőosztályra kerültél. Én meg átmeneti időre egy másik osztályra, mert betelt a gyermekágy, olyan sok kisbaba született. Másnap délelőtt újra együtt voltunk.

Csütörtökön kezdtél tanulni szopizni, de nemigen ment. Sokat segítettek a nővérek. Sajnos, pénteken besárgultál, így már nem lehettünk együtt. Kaptál kékfény-kezelést és infúziót a fejecskédbe. A kis kezeid is többször megszúrták. Én nagyon szomorú voltam, hogy nem lehetünk együtt, mert a csütörtök éjszaka nagyon jó volt, akkor tanultál meg egyedül szopizni. Viszont ahova vittek, ott csak háromóránként láthattalak, amikor etetni mentem.

Tudod, kicsim, én nem tudok borzasztó dolgokat mesélni a születésedről. Nekünk egy nagyon szép élmény. Én olyan hihetetlen nagy erőt kaptam, amit egyébként még soha nem éreztem, és remélem, majd ha neked lesz babád, Te is megérzed ugyanezt a fantasztikus energiát, ami átjárja az ember testét, és lélekben olyan dolgokat élhet meg, ami anyává teszi.

Sok szeretettel!

Édesanyád

D. B.

Tomi > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.