igaz történetek szülésről, születésről

1714. nap: Gyönyörűen állva

1714. nap: Gyönyörűen állva

Évivel még várandóssága elején ismerkedtem meg egy anyatejes napon. Beszélgettünk, adtam neki szórólapokat, telefonszámokat. Várandóssága 31. hetében találkoztunk újra, és ezután kért fel, hogy kísérjem őt. Elsőként kórházat, majd orvost, végül szülésznőt kerestünk. A karácsonyi terminus miatt fogadott orvosunk végül nem lett, de ez így volt jó.

Tizenötödikén 21.20-kor telefonált, hogy elfolyt a magzatvíz. Megnyugtattam, megbeszéltük a tennivalókat, és abban maradtunk, hogy hív, ha szeretné, hogy menjek. Startra készen vártam a hívást, ami éjfél előtt érkezett.

Nagy köd volt. 0.15-re értem hozzájuk. Megnyugtatólag hatott rá érkezésem, és egyre jobban belemerült a hullámokba. Meglepődve konstatálta, hogy segítségemmel lényegesen csökkent a fájdalom.

Szépen haladtunk, de még csevegős volt, mindenre figyelt. Azután hányt, amitől anyukája megijedt, és a legrosszabbkor, a legrosszabb mondatokat mondta. Néha a férjét is csendre kellett intenem, amikor a hullám csúcsán akart választ a kérdésére. Anyukája próbálta sürgetni az öltözést, én pedig távol tartani az anyukáját. Fél kettő után igen szakaszosan készülődve, öltözve sikerült elindulni az I. kórházba. Az autóban percenként fázott, majd melege volt.

Kettő után értünk be, ekkor már háromujjnyi volt a méhszáj. Gabi, a szülésznőnk fogadott minket, és az alternatív szobát is megkaptuk, ahogy szerettük volna.

Nagyon ügyes volt Évi, több testhelyzetet kipróbál, az álló volt nyerő. Hamarosan erős tolófájások érkeztek, és szépen együttműködött velük, követte, amit a teste diktált. István jobbról, én balról tartottam, Gabi elé kuporodott, így vártuk a babát.

Valamikor bejött az ügyeletes orvos is és leült az ajtó közelében. Néma jelenlétével is biztonságot sugárzott. Beavatkozásra nem volt szükség, nem is történt!

Végül 3.53-ra 2650 g-mal, 52 cm-rel megérkezett Domonkos Mihály, aprón, vékonyan, de egészségesen, azonnal a mamája kezébe, majd mellére került. A köldökzsinórt csak a pulzálás megszűnése után csatolták le. A placenta is kapott időt a megszületésre.

Sajnos Évi repedt, és a gátvarrás sokáig tartott, addigra a kislegény mélyen elaludt apukája karjaiban. Nem tudtuk felébreszteni, így a szopizás elmaradt a szülőszobán.

Gabi partnerként, munkatársként viszonyult hozzám, ez fantasztikusan jó volt. Még a gyermekágyas osztályra is én kísérhettem Évit, aki annyira fel volt dobva, hogy hosszasan pakolászott, már rá kellett szigorítanom, hogy feküdjön már le. Lábai eléggé fel voltak dagadva már a kilencedik hónapban is, és nagyon rájuk fért volna a fekvés.

Szép volt, és a lehetőségekhez képest szinte háborítatlan.

B. Cs.

(A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

Saját szülés: 1. kórházi > > >
Saját szülés: 2. kórházi > > >
Saját szülés: 3. kórházi > > >
Saját szülés: 4. kórházi > > >
Saját otthonszülés > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.