igaz történetek szülésről, születésről

442. nap: Eszik-e vagy isszák?

Megjelent: 2011. dec. 21.

N. a várandóssága során sokat jógázott, meditált, tudatosan vidám dolgokkal foglalkozott, és sikerült neki valamelyest felvenni a kapcsolatot a pocakjában lévő babájával is. Eljárt az Alternatal Alapítvány információs hetére is. Persze, részt vett az állam által előírt kötelező szűrővizsgálatokon is, amelyeket néha inkább szíve szerint kihagyott volna. A 39. hét közepén (három nappal a kiírt időpont előtt) éjszaka egy óra körül fájni kezdett egy kicsit a hasa, de nem gondolta, hogy ez már a szülés lenne. Nem is ébresztette fel  férjét, P-t, hanem inkább megpróbálta mérni az időt, hogy hány percenként van fájás a hasában (ha egyáltalán ismétlődik).

Elég ritkán voltak, úgy tízpercenként. Így feküdt még egy órát, és gondolkozott, hogy mikor keltse fel a férjét. Egyszer csak jött egy erősebb fájdalom, és N. úgy felnyögött (hosszan), hogy P. felébredt. Akkor döbbent rá N. is, hogy ez már valószínűleg a szülés kezdete lesz. Fel is hívták Ágit, bár a fájások nem voltak túl gyakoriak, viszont nagyon intenzívek voltak. Ági azt mondta nekik, hogy mérjék meg pontosan az időközöket a fájások között, és amikor már van valami minta, telefonáljanak újra.

Egy 15-20 perc múlva már sikerült megmérni, hogy kb. ötpercenként jönnek a fájások. Ekkor fel is hívták újra Ágit, és elmondták neki ezt. Miközben P. beszélt Ágival, N. egyszer csak azt érezte, hogy nagyon ég a gátja, és nagyon erős fájdalma van. A férje ekkor azt mondta Áginak (az ágyra dobott telefonba, mert a két kezével N. csípőjét próbálta melengetni, bár N. nagyon hidegnek találta a kezét), hogy már látja a baba fejét.

Ági erre a telefonban – már úton, kb. 25 percnyi autóút távolságban – azt mondta a legnagyobb lelki nyugalommal: „Akkor egy percen belül meg fog születni.” A hangja olyan megnyugtató volt, hogy hirtelen N. és P. nem is értették, hogy miért is aggódnak annyira, hogy még nincs ott Ági. Távolról is akkora nyugalmat árasztott a hangja, mintha ott lett volna mellettük.

N. megkérte P-t, hogy segítsen neki, és feltérdelt. Karjával egy kicsit magasabbra, az ágy támlájára támaszkodott. A baba úgy ugrott ki, mintha a hal a vízből ugrana ki. P. jó reflexszel elkapta, de az ágyat bizony eléggé összevérezték, olyan gyorsan történt minden.

Amikor Ági odaért, segített N-nek megszülni a méhlepényt, majd mialatt N. zuhanyozott, valamilyen varázslatos módon sikerült neki újra „ágyat” csinálni abból a véres halmazból, ami az ágy helyén volt. Így N. a babával már be tudott feküdni a tiszta ágyba.

Ami nagyon szerencsés volt még, hogy Ági időben odaért ahhoz, hogy a baba köldökzsinórjából még le tudta venni a vért a vécsoport- és Rh-meghatározáshoz az Rh-összeférhetelenség miatt, így a babát nem kellett külön emiatt újra megszúrni.

P. utólag már humorosan mesélte, hogy amint Ági odaért, és elkezdte őt küldözgetni különféle segédeszközökért (homeopátiás szerek, betétek, egyebek), amelyeket N. ugyan gondosan összekészített, csak éppen nem volt olyan állapotban, hogy Áginak elővegye őket, hát az olyan volt, mint amikor egy vígjátékban elküldenek valakit valami olyanért, amelyről azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák.

T. N.

Véletlenül kiválasztott mesék.