igaz történetek szülésről, születésről

459. nap: Bent és kint is láttam őt (Bálint)

Megjelent: 2012. jan. 7.

Nem lehet csupán az aznapot leírni, ez egy hosszabb folyamat. Egyik vasárnap hajnalban, már a 38. héten szabályos, 20, majd 15 perces összehúzódásaim voltak. Felkeltem, ettem, majd visszamentem Andráshoz, felkeltettem, mert lehet, hogy szülök. Kicsit megijedt, de átkarolt, és visszaaludt. Ettől elmúltak a fájások. Másnap ultrahang, de semmi extra. Rákövetkező nap újabb vizsgálat, megtudtuk, Bálint kész a megszületésre, beilleszkedett. Napközben néha-néha éreztem fájásokat, de csak el-elvétve. Szerdán reggelre lehullott a hó, de én már megbeszéltem, hogy elmegyek a város másik felére, kismamacsoportra, majd a barátnőmet látogatom meg a szomszédban. A csoport egy kórházban volt, és az előtte néha megjelenő enyhe kontrakcióknak ott nyoma sem volt, pedig nem terveztem ott szülni, ha kórház, akkor is egy másik. A csoporton volt egy meditáció, ahol láthattuk a kisbabánkat, és mindenki elmondhatta, hogy hol látta, mennyi idősen. Én bent és kint is láttam őt. De ekkor még nem hittem komolyan, hogy ez jelent valamit.

Ebédidő után hazaértem, vártam Andrást. Beszélgettünk, játszottunk, híradót néztünk, vacsoráztunk. A fájások egyre gyakrabban jelentkeztek, de rendszertelenül, és ezért még mindig azt hittem, hogy csak Bálint mozog odabent, és ez kellemetlen. Gyaníthattam volna, hogy a meleg radiátor sem enyhített a fájdalmon, inkább még gyakrabban jöttek a fájások. Felhívtam a doulámat, Orsit, hogy ez a helyzet, mit gondol, szülés-e. Ő azt mondta, igen, el is indul, de üljek be egy kád vízbe, majd akkor eldől. Hívtam a bábát is, hogy tudja, ez a helyzet, majd a fürdő után jelentkezem. A kádban erősebbek lettek a fájások, ezért tudtam, szülés.

Mikor kijöttem a vízből, Orsi már ott volt. A kontrakciók viszont elmúltak. Elmentem lefeküdni, de öt perc sem telt bele, mire eddig nem tapasztalt, erős fájdalmat éreztem, hamar egymás után kettőt vagy hármat. Ekkor hívtam Ágit, jöjjön, mert itt az idő, ez már biztos. Ezután Orsinak megmutattam a kellékeket, babaruhát választottunk, közben táncoltunk, egyet jobbra, egyet balra. Azt éreztem, ez nagyon fáj. Ezt nem mondta senki! Hogy fogom kibírni? Egy testhelyzet sem jó! Mi lesz? Megpróbáltam az ágyra ülni, Andrásnak dőlve.

Aztán megjött Ági, és mondta, próbáljam négykézláb. De úgy a kezem nem bírta. Az üvöltéstől és talán a muskotályzsálya-olajtól kiszáradt a torkom, szorongató érzés volt. Aztán javasoltak egy másik pozíciót, közben kaptam vizet, és masszíroztak is, ez már nagyon jó volt! Közben végig a kicsi Bálintra gondoltam, és hívtam, jöjjön ki, mert várom!

És aztán egyszer csak kijött! Alig bírtam felmászni az ágyra. Amikor megláttam, úgy éreztem, mindig is ismertük egymást! Ahogy a hasamra rakták, elkezdett a cicim felé mászni! El kellett vágni a köldökzsinórt, hogy szopizhasson.

Fantasztikus volt!

F. A.

Eszter >

Véletlenül kiválasztott mesék.