986. nap: Én Áronom, gyönyörű kisfiam, kicsi Hold

Emlékszem a két csíkra
csak néztem, néztem és azt hiszem, főleg féltem
vagy mintha nem velem történne
bementem a hálószobába Krishez
szó nélkül mutattam
nem értette
elmagyaráztam
„Hát… azt hiszem, ezt akartuk, nem?”…
nagyon szeretem a mosolyát
mindig is nagyon szerettem
nem is tudtam, mit csináljak
orvos? kihez?
Edit nemrég szült, menjünk az ő orvosához
nagyon-nagy titokban gondoltam otthonszülésre
de ki se mondtam
rutin, rutin, rutin
szófogadó kismama voltam
eljártam minden vizsgálatra
sok-sok pénzt fizettem a magánrendelésért
órákig vártam egy-egy tízperces vizitre
van valami kérdés?
nincs
nincs
nincs
nincs
most nem értem, miért nem láttam be: félek
mintha nem velem történt volna
úgy dolgoztam, mint addig
sőt
ki ha én nem
laza kismama
fasza csaj
a pocakomat nagyon, nagyon szerettem
úszni jártam
ez volta az egy, amiből nem engedtem
zsarnoki pót-anyuka főnökasszony kényére-kedvére bármit megtettem
szerettem, tiszteltem
hogy ő is szeressen
hogy mindenki szeressen, hehe
de a heti egy délelőttből nem engedtem
kicsi Áron
veled a pocakomban olyan büszkén vonultam az uszodában, mint azelőtt soha, soha
befelé fordulás, hehe
ugyan már
egyszer, nagyon mély gödör
Kris kint nyírta a füvet
én bent Nick Cave-et hallgattam
és valami iszonyú félelem
mozdulni nem tudtam
talán órákon át
hogy ez a gyerek TÉNYLEG meg fog születni
hogy ez életem legnagyobb csapdája
hogy nincs visszaút
jaj, nagyon féltem
aztán ment minden tovább
rutin, rutin, rutin
ki ha én nem
nem nyílik
nem puhul
nem megy lejjebb
nincs fájás
nem nyílik
nem puhul
nincs fájás
kiírt nap
nem nyílik
nem puhul
nem megy lejjebb
terminustúllépés
jöjjön be csütörtökön, Szilvia
utolsó fényképek
felmászom a cseresznyefára
laza kismama
nem nyílik
nem puhul
nem nyílik
csütörtökön bement Szilvia
kistáska, újságok
tágító
heverészés éjjel a vajúdóban
szüléshangok
újságolvasás
tágul? tágítja? egyedül vagyok
nagy melodramatikus levélkezdemény
naplószerűség a születendő babának
nem éreztem őszintének
nem is volt az
soha nem fejeztem be
talán ezt most, ha senki nem ébred föl
rutin, rutin, rutin
burokrepesztés
csorog a víz
egy fémtálkába?
három centi? mittomén mit mondtak
burokrepesztés, infúzió
utáltam azt a hálóinget
szebbet szerettem volna
én vettem
fájásmérés
semmi
nem nyílik
hol vagy már, édesem
reggelizek, mindjárt jövök
megjön
föl, le, föl, le
tolja utánam az infúziós állványt
társasozunk is
kígyók és létrák
egyfolytában elver
veszítek
nem nyílik
minden órában vizsgálat
rutin rutin rutin
ha egy óra múlva nincs semmi, akkor császár
a császáros papírt persze már felvételkor aláírtam
most nemcsak a szívhangot hallgatják
mint eddig
óránként egyszer
hanem fájásmérés
semmi
semmi
semmi
semmi
pedig nekem fáj!
majdnem sírom a szülésznőnek
(a gép szerint nem)
tudom, kicsim, tudom
és végigsimít – talán – az arcomon
de akkor már lendületben a műszak
végre csinálhatnak velem valamit
később a műtőben az egyik zöld a másik zöldnek a fejem fölött
mitől lett ilyen sürgős? ez ezt csinálja reggel óta, mondták a szülésznők
az EZ az ÉN voltam
az EZT pedig az én kicsi, elindított, művi vajúdásom
amibe a legjobb tudásom szerint mentem bele
csináltam végig
dolgozik a műszak
borotva
Kris meg én még mindig nem hisszük el
azt hiszem, sírunk
pucéron a tolóágyon
plafont néz
palack kicserél
onnantól nincs fájás
nincs fájás
nincs fájás
nincs fájás
semmi
ez volt hát az én vajúdásom
egy palack kémia
elárult a testem
cserbenhagyott
rutin
rutin
rutin
zöld
zöld
zöld
görbítse be a hátát
zöld lepedők
húzzák-vonják
nagy tappancsok
duzzogó arc
megfoghatom a talpát
felsír
hideg a keze – mondja mellettem valaki
kisfiú
azt hiszem, ezt is mondják
hogy fogják hívni?
Áron
szép név
nem érzem őszintének
nem érzek semmit
aludni akarok
kint Edit fényképez
engem összevarrnak
jaj, el ne aludjak a műtőasztalon
milyen ciki…
nem érzek semmit
nem velem történik
ó istenem, aludni akarok
mi ez a rossz film?
letolnak
átraknak
Kris, Edit, Zoli, Panna is?
meg Kris kezében A gyerek
mintha nem a saját emlékem lenne
mintha a fényképekből raknám össze
Edit a mellemre rakja
(Rebus hívott, aludni is kéne)
F. Sz.