898. nap: Bólogattunk (Márk születése)
A történetem sok éve kezdődött. Nyolc év együttélés után, friss diplomával a kezemben, nagy döntés előtt álltam. Karrier vagy baba? Utóbbi mellett döntöttünk.
Pár hónap próbálkozás után elmentem egy nőgyógyászhoz, akinek megemlítettem a babatervet, alaposan megvizsgált, és sajnálattal közölte, hogy a petefészkeim nem túl jók „babagyártásra”, és hogy ne nagyon reménykedjek spontán teherbeesésben…
Következett még pár teszt, aminek az lett az eredménye, hogy december 31-én este nyolckor egy orvosi rendelőben ültem, ahol azt közölték velem, hogy lehetetlen lesz teherbe esnem!
Három napra rá furcsa tüneteket észleltem magamon, mondtam a páromnak, hogy terhességi tesztet kellene venni, persze, kiröhögött…
Megcsináltam, nem is egyet… Az összes pozitív lett!
Problémamentes várandósságom volt. Mondjuk, végig keményedett a pocak, jöttek-mentek a jósló fájások, de ezek egy idő után már normális dolgok voltak… A végén két nappal túlhordtam a babómat!
Az utolsó CTG-t nézve a doki nem volt boldog, mondta, hogy a baba már nem érzi magát jól ott bent, és elindítja a szülést! Bólogattunk.
Burkot repesztett és közölte, hogy mekóniumos a magzatvíz, irány a 
műtő! Akkor is bólogattunk. Húsz percre rá felsírt az első babánk – Márk!
Vajúdás, felkészítés nélkül világra jönni egy hideg, fényes műtőbe… Nem csoda, hogy a gyerek morcos volt napokig.
A császármetszés utáni felépülés egy rémálom volt.
Itt kezdődött el a VBAC-os (Vaginal Birth After Cesarian) harcom. Elhatároztam, hogy a következő gyereket természetes úton szülöm meg!
M-V. A.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 729. nap: Csak az új gyerekemre figyeljek (Leó)
- 1514. nap: Elképzeléseinket feladva – kórházban (Magda születése)
- 1258. nap: Mint a rakéta (Kira születése)
- 722. nap: Programozott szülés (Olivér)
- 1392. nap: Szembenéztem a félelmeimmel (Lili születése)
