igaz történetek szülésről, születésről

822. nap: Ezt tanítani kellett volna! (Baldó születése)

Megjelent: 2013. jan. 4.

Hasonló történt két év múlva ugyanazon a napon, háromkor Baldó fiammal. Mióta a gyerekeim megszülettek, a karácsonyon kívül az ő közös szülinapjuk az igazi ünnep számomra az évben.

Mivel egy hét különbséggel voltam kiírva a lányommal meg a fiammal, így egész várandósság alatt azt mondogattam, hogy születhetnek még egy napon. Be is jött. A két gyermekem az ikrek jegyében egy napon született.

A lányomnak pénteken megtartottuk a családi szülinapot, mert a férjem elutazott két napra külföldre, és én azt mondtam, hogy vasárnap úgysem érek rá bulit tartani, mert én akkor szülök. A húgom ott aludt nálunk, hogy legyen, aki kihívja a mentőt, és vigyázzon a kétéves nagylányomra.

Tizenkilencedikén este megnéztünk egy filmet, és a húgom lefeküdt aludni a nappaliban, én pedig bevonultam a hálóba. Néztem még egy filmet, meg keresztrejtvény fejtettem. Nem akartam elaludni, mert tudtam, hogy ma éjjel megszülök. Éjfélkor elindult a magzatvíz (de csak a fejvíz), a húgom hívta a mentőt, amíg én zuhanyoztam.

A szülésznő előkészített, és azon morfondírozott, hogy melyik gép mellé fektessen. A jó vagy a rossz gép mellé. Mondtam neki, hogy nekem mindegy, mert én úgyis hamar megszülök. Erre azt válaszolta, hogy nem érkezési sorrendben történik, és nézzem meg, ez a nő ‒ és rámutatott egy anyukára, aki mellett elhaladtunk ‒ 24 órája próbálkozik. Mondtam, hogy az ő, de én hamar megszülök. Erre odafektetett a jó gép mellé, és ott hagyott.

Én a jól bevált meditációs gyakorlatot alkalmaztam. Azzal a különbséggel, hogy nemcsak a tágulásra koncentráltam, hanem arra is, hogy a testem többi részét ellazítsam. (A lányomnál valószínű feszítettem, mert amikor megkérdeztem a szülésznőt, hogy miért remeg a lábam úgy, hogy nem tudom megállítani, azt mondta, a kimerültségtől. Én csodálkoztam, hogy egy óra meditálós fekvéstől hogy lehetek így kimerülve, akkor mi lehet azokkal, akik órákig vajúdnak. De másnap izomlázam volt, tehát biztos feszítettem. Azóta már olvastam, hogy az előrehaladott vajúdásnak is lehet a jele a remegés.) Tehát most már meditáció közben a táguláson kívül még arra figyeltem, hogy mindenemet teljesen ellazítsam.

Körülbelül egy órát tágultam és lazultam, amikor elment a szülésznő előttem egy tálca lombikkal, és odavetette, hogy: na, mi az, még nem szültem meg? Erre azt válaszoltam, hogy még nem, de már kitolási szakaszba értem. Erre letette a tálcát, megnézett, és rohant az orvosért. Olyan rettentő erős kényszerem volt, hogy nyomjak, amit nem lehet visszatartani. NEM LEHET NEM NYOMNI! Ezért ha kicsit is, de nyomtam. Megint nem volt fogadott orvosom, így az ügyeletes jött. Áttoltak a szülőágyhoz, és néhány perc múlva megszületett a fiam.

Az orvos elragadtatva azt mondta: „Ezt tanítani kellett volna!” Én meg hálát adtam az égnek, hogy nem volt vasárnap hajnalban akárhány orvostanhallgató a klinikán. Gyönyörű volt a fiam! Olyan, mint aki a fodrásztól jött. Belőtt séróval, formásan, 3,45 kg és 48 cm. Annyira látszott rajta, hogy ez egy fiúcsecsemő! Imádtam őt is, első perctől.

Másnap szoptatás után gyönyörködtem benne, és álmában elmosolyodott. Akkor láttam meg, hogy mosolygödröcske van az arcán. Annyira tetszett, hogy újra és újra látni akartam, és addig kényeztettem, cirógattam szopi után, amíg újra és újra elmosolyodott.

A kétéves lányom első szava, amikor meglátta a kisöccsét, hogy: ÖLEMBE! Otthon pedig „elolvasta” a kicsinek az Öregnéne őzikéjéből azt az öt oldalt, amit már kívülről fújt, meg a másik verses mesekönyvből azt a 13 versszakot, ami a kedvence volt.

Ennek a két régi születéstörténetnek most azért van aktualitása, mert közösen várjuk a kistesót, most 30 hete vagyok áldott állapotban, és mindannyian boldogok vagyunk, hogy ez a kicsi lány a pocimban minket választott a családjának.

Őt gyöngéd születéssel szeretném megszülni, gyertyafényben, szép zenével, a párom jelenlétével. Nem szeretnék semmilyen beavatkozást. Se infúziót, se gépeket, se EDA-t, se gátmetszést, se császárt. Csak azt szeretném, hogy valaki kapja el a kicsikémet, és nem engedem, hogy egy percre is elvigyék tőlem. Biztos vagyok benne, hogy ez a babám is tudja, hogy kell megszületni, és én ott leszek vele, hogy segítsek neki.

D. Gy.

Bianka > > >
MannaBell > > >

Első otthonszülés-kísérésem doulaként > > >

Saját születésem története > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.