igaz történetek szülésről, születésről

769. nap: Szerelem első látásra (Janka születése)

Derült égből érkezett, kicsit még váratlanul is ért, hogy máris úton van hozzánk. Évek óta vártam már, hogy mikor jön el ez a nap, s egyszer hirtelen már itt is volt. Számolgattuk, mikor is, hogyan is fog megszületni.

Mindenki mást mondott, mindenkinek volt véleménye. Azt tanultam, hogy mindenki ott szüljön, ahol biztonságban érzi magát. Magamról tudtam, hogy félek a kórházaktól, ugyanakkor tudtam, hogy ha bármi baj lenne, ott gyorsabban tudnak segíteni. De mégis, mi baj lehet? Ha ez a gyerek így tudott hozzánk jönni, akkor a születésekor se lesz semmi, ami miatt kórházba kéne mennem.

A kiirt időpont előtt három héttel már mindenki nagyon várta, percenként telefonáltak, hogy egyben vagyok-e még. A kiírt időpont napján átléptem egy „kitudja, mikor szülök” állapotba, s nem érdekelt semmi.

Egy héttel később, egy szombat este ugyanúgy indult, mint az előző esték – de mégis más volt. Elkezdődtek az esti kontrakciók – pont úgy, mint már hetek óta minden este. Éjfél már elmúlt, mire elálmosodtam. A furcsa az, hogy elalváskor is éreztem a jól ismert barátságos kontrakciókat. Hatalmasat aludtam – egy egész órát –, arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. „Aludj még!” – jött a jó tanács. Egy frászt fogok én most aludni, nem érek rá! Gyakorlatilag a kontrakciók megállás nélkül folytatódtak, megnéztem az órát, három percet vidáman üldögéltem s dirigáltam, egy percet tartott a kontrakció, s újabb egy percben kipihentem azt. Ez így ment, ki tudja, meddig.

Gyönyörű volt a hajnal. Dél felé már megpróbáltam mindenkit hazaküldeni, hogy hagyjatok, itt úgyse lesz semmi, a kontrakciók leálltak, én órákat alszom… Mire kiderült, hogy igen, három perceket alszom – s ez óráknak tűnt.

Délután egy újabb kiadós alvás után minden megváltozott. Előtte pontosan tudtam, ki hol, mit csinál. Utána már nem érdekelt semmi. Elmerültem, kizártam mindent. Nem emlékszem semmire. Előtte aktívan segítettek nekem: borogatást hozni, legyezni a nagy melegben, inni hozni, szóval tartani, akármit segíteni. Akkor ez kellett. Utána nem kellett semmi. Békén hagytak, ez volt a legjobb. Ez az az állapot, amit nem lehet leírni, csak átélni.

Egy újabb fordulópont – a kontrakciók már nem hagytak pihenni, hiszen már összeértek. Éreztem a fejét, kemény volt, s furakodott kifele. A legmeglepőbb érzés, hogy a feje után éreztem a testét, ami meglepően puhának tűnt a fejhez képest. Következő emlékképem, hogy hanyatt fekszem, egyszer csak kapok egy csomagocskát a karomba, ránézek, s egy hatalmas szempár néz vissza rám. Szerelem volt első látásra.

Bárki kérdezi, nekem szép emléknek marad meg. Jó helyen, jó emberekkel körülvéve – jó volt SZÜLNI! Köszönöm Nektek!

R. J.

Janka születése apaszemmel > > >
Artúr születéstörténete anyuszemmel > > >
Artúr születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.