igaz történetek szülésről, születésről

768. nap: Küszöb

Megjelent: 2012. nov. 11.

Amikor arra gondoltam, hogy most már felhívom Gyurit, merre jár… Akkor ő épp átlépte a kertkapunk küszöbét.

Persze, még nem hittem el, hogy nem fog leállni az egész. Csak belül tudtam, hogy útra kelt. Pakolásztunk. Rendezkedtünk. Zuhanyoztunk. Reménykedtünk.

A fájdalmak élesek voltak és nagyon rövidek. Nyomtalanul elmúltak. Megdöbbentően nyomtalanul. Micsoda test. Perceken belül egyik végletből a másikba repül.

Aztán lassan elment kis Jutas a Nanával. Aztán lassan megérkezett Ibi és Atta. Tudtuk, hogy még három óráig nincs senki bába, aki segíteni tudna. Várakoztunk. Ibi leült a bejárati ajtó küszöbére, a zöld diófalevelek elé. Beszélgettünk szőlőt szemezve a fa asztalnál.

Néha felálltam. Furcsa pálcikatáncba kezdtem. Egyik kitárt ajtótól a másikig oldalaztam lábujjhegyen, feszülten, kimérten. Az ajtófélfának támaszkodva kidőltem a levegőre. Mint valami hajóskapitány szemben a viharral. Így jöttem-mentem. Az ajtók között. Küszöbök között. Világok között.

Mérlegeltem. Gondolkodtam. Kit kéne hívni. Hogy legyen, ha bába nem ér ide. Nem volt aggodalom. De átengedés sem. Megnyugvás sem.

Aztán forró vízben feküdtem. A fejemnél az esti szél az ablakon be. Gyuri hideg keze a homlokomon. A forró borogatós pelenkák végtelenül súlyosnak tűntek. Nem bírtam el őket. Lehetetlen volt kitalálni, hogy hol tartunk.

Aztán gyorsra fordultak a dolgok. Hangok és nyögések és kapaszkodások. Na, hol a bába? Most jöhetne már. Jöjjön már! Megingás. Hogy akkor mi így leszünk. És boldogulunk-e?

A bába üzeni, hogy már a küszöbön áll.

Megkönnyebbülés. Hogy az jó. Mert ez a mi kis babánk is nagyon a küszöbön áll. Érzem. Pontosan érzem, hogy kerekedik ki a hely, hogy kiférjen.

Aztán jön a felismerés. Nem a mi küszöbünkön áll. A sajátján. Visszakattan az agy a tudatosságba. Hogy hát akkor mi. Maradunk. Magunknak. Akkor azt gondolom, hogy muszáj felhívnom a Geréb Ágit. Hogy segítsen. Hiszen mit kell ilyenkor csinálni. Honnan fogjuk tudni nélküle, hogy mit kell csinálni, ha születik. Ági csendes koncentráló hallgatása a telefonban. Ibi magabiztos bátorítása. Gyuri támasza. Atta figyelme.

Így tud végül megszületni. Villámgyorsan. Villámfájdalmasan.

Én látom, hogy szép a színe. Én látom, hogy minden rendben. Én látom, hogy sír.

És mi mind annyira ügyesen, annyira büszkén, annyira hitetlenkedve, annyira felszabadultan…

Őrülten örülünk.

Rá vártunk kilenc hónapon át. Mégsem hittük el róla, hogy magától meg tud születni. Olyan bátor kicsi fiú. Egyetlen lökéssel elrugaszkodott. Bele vakmerően ebbe az idegen világba. Átlépve minden határt. Minden küszöböt.

És most itt van velünk. Nyögdécsel. Lélegzik. Ölelhetjük. Vigyázhatunk rá.

D. M.

Jutas >>>
Lola > > >
Juliska > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.