igaz történetek szülésről, születésről

766. nap: Kinyílt a rózsa (Ágoston születése)

Második gyermekünk a márciusi ifjak közé tartozik. Már túl voltunk a kiírt időponton, amikor szombat reggel felkerekedtünk, hogy ügyeket intézzünk, és beszerezzük, amit még muszáj a baba születése előtt. Petire és Gellértre vártam az egyik áruházban, amikor megbeszéltem a bent lakóval, hogy most már jöhet, sőt, ha lehet, ne várakoztasson.

Hazafelé az autóban egy vasúti átjárón átkelve éreztem először valamit, ebben a pillanatban rám nézett a férjem, és azt mondta: „Most már úgy érzem, ma lesz valami.” Egyszerre nyilallt belénk.

Este behúzódtam a hálószobába, és Schäffer Erzsébet történeteit hallgattam hangoskönyvként. A fiúk addig muffint sütöttek a konyhában. Sírdogáltam, folyton anyákról szóló történetek jöttek.

Gellért születése óta két és fél év telt el. Azóta sok mindent megfejtettem. Például azt, hogy első szülésemnél attól tartottam, hogy nem fog kiférni, és ez a félelem valamilyen szinten hathatott, hiszen eléggé szétrobbantam. Most már ez a félelem nem volt bennem.

Most a kívülállóktól tartottam. Ha valami baj lesz, hogyan beszéljük meg, hogyan dolgozzuk fel közösen, amikor ők megmondták, hogy menjek kórházba! A családunktól tartottam. De belül éreztem, hogy semmi baj nem lesz, és a következő fiunknak is kijár a háborítatlanság. Eljutottam addig, hogy ne foglalkozzak a kintről jövő ítéletekkel. Ne azért tegyek valamit, mert azt elvárják.

Gellért altatása közben elaludtam, Peti még dolgozott kint. Éjféltájban, amikor Peti jött volna aludni, felkeltem, hogy kimenjek a vécére, és amint felálltam, kizúdult a magzatvíz. Ekkor el is kezdődött valami. Megnéztem, hogy tiszta-e a magzatvíz, majd ledőltem egy matracra a nappaliban. Peti is mellém feküdt. Imádkoztunk, hogy átadhassuk magunkat, legyen, aminek lennie kell.

Az enyhébb fájások elég hamar erősödtek. Most nem lázadtam már a fájdalom ellen, hanem minden fájásnak örültem, mert tudtam, hogy egyre közelebb vagyunk a találkozáshoz. Engedtem, hogy fájjon, és hogy jöjjön kifelé. Közben vizuálisan is elképzeltem, hogy minden egyes fájással egyre jobban tágulok kifelé. Valamit dúdolgattam. Később jöttem rá, hogy a „Kinyílt a rózsa” kezdetű népdalt.

A bábák megérkezése után még jobban felgyorsultak az események. Ismét a kitolási pozíciót keresgéltem sokáig. Ezalatt felébredt Gellért, akiről eddig meg is feledkeztünk. Peti ment megvigasztalni. Öltöztette volna, hogy induljanak, de a bába azt mondta, hogy ne menjenek sehová, ha nem szeretnének lemaradni a babáról. Így maradtak.

Hiányzott a férjem erős karja, hogy tartson, végül a doula segített. Megint a guggolás, azaz a függőleges testhelyzet bizonyult a legkényelmesebbnek. Oroszlánüvöltés kíséretében jött világra Ágoston. Amint kibújt a feje, már nyúltam érte, mosolygott a bába, hogy még ki sem jött.

Ezalatt Apa megnyugtatta Gellértet, hogy „Anya azért kiabál, hogy segítsen kijönni a babának.” Ezt elfogadta, és ő puszilta meg először kistestvérét, aki a mellkasomon feküdt. A lepényre várva szaladgált fel-le, és kiabálta, mint egy mantrát, hogy „Várjuk a lepényt, várjuk a lepényt.” A lepény hamarosan meg is érkezett.

Kis idő múlva megmosdottam, befeküdtem az ágyba, a fiúk mind mellém bújtak. Nagyon jó volt, muffint reggeliztünk az ágyban az új négyfős családunkkal.

Sz. Zs.

Gellért >>>
Fülöp >>>

 

Véletlenül kiválasztott mesék.