igaz történetek szülésről, születésről

763. nap: Földközelben (Melinda születése)

Kislányomat csak lélekben terveztem ‒ testvért kívánt a fiam ‒ , de mivel nem tudtunk közös háztartásba költözni a férjemmel, nem volt túl racionális egy újabb kicsi. Így aztán a tulajdonképp váratlanul jött várandósság nem volt olyan felhőtlen, mint az első, a méhszáj is kinyílt kissé, fáradt voltam sokszor, és görcsölgetett a hasam. Ági telefonon néhány tanáccsal segített, hogyan tudok segíteni magamon, ne történjen koraszülés.

Így aztán a 37. hét körül egy éjszaka már nemigen aludtam, reggel a magzatvíz mutatta, hogy elkezdődött. A fájások helyett viszont inkább csak a hasam keményedése folytatódott. Ági telefonos kérdései után biztosak lehettünk benne, hogy még sok időnk van, ő azt mondta, éjszakára lesz ebből valami.

Igazi bába, vagyis tudó asszony, teljesen igaza volt: az egész napot szokásosan végigcsináltuk, kisfiamat is lefektettük tíz óra felé, és fürdés után azonnal, ahogy relaxáltan ágyba hanyatlottam, megindultak az ötperces fájások. Akkor hamarosan megjött Ági, és a forró vizes, muskotályzsályás borogatást egy ifjú doula segítségével kaptam, most szinte elképzelhetetlennek éreztem, hogy anélkül is el lehet viselni a fájdalmat. Kimerült voltam, érzékenyebb, hosszabbnak tűnt az egész folyamat, pedig éjfélre a lányom is meglett. Most is földközelben szültem, bár kerestem a jó helyet, de négykézláb végeztem, és Ági egy kis ráncos bőrű apróságot tett a karomba, aki panaszosabban sírt fel a testvérénél, majd fáradtan, de ügyesen kiszopizta az előtejet, és elszunnyadt.

Ági csendesen tájékoztatott, hogy minden rendben, de a köldökzsinórból kellett kibújtatni Melinda fejét, ezért volt nehezebb szülés. Határtalanul boldog voltam, amikor varázsütésre Antal is felébredt, és átjött megnézni a „megrendelt” kistestvért.

K. P. Cs.

Antal >>>

 

Véletlenül kiválasztott mesék.