igaz történetek szülésről, születésről

707. nap: Csak a sebem gyógyult (Norbi)

Megjelent: 2012. szept. 11.

Tizenhét éve vagyunk együtt a férjemmel. Két kisfiam van, Norbi nyolcéves, császárral szültem, mert az orvosom szabadságra ment, és nem akart lemaradni a szülésről, vagyis inkább a pénzről, amit kapni akart érte.

Patrik pedig hatéves múlt, őt itthon szültem Geréb Ágival. Sajnos, van összehasonlítási alapom a kórházi és az otthonszülést illetően. Egy tanfolyamon hallottam az otthonszülésről, és már 18 évesen elhatároztam, nem megyek kórházba, de Norbival ikerterhességem volt, és az egyik baba elment, így nem mertem kockáztatni. Utólag már látom, nagyon rosszul döntöttem.

Huszonhat hetesen kutyasétáltatás közben rosszul mozdultam, megrepedt a burok, egy picit szivárgott a magzatvíz, és irány a kórház. Mire beértünk a párommal, már semmi gond nem volt. Megultrahangoztak, majd antibiotikumot kaptam, nehogy fertőződjön a baba. Harminchét hetesen ugyanígy jártam, azzal a különbséggel, hogy azt mondták, meg kell indítani a szülést, mert fertőzésveszély van. Három napig kaptam az oxitocint, de nem sikerült megindítani, így megcsászároztak.

Borzasztóan fájt utána a hasam, nagyon sokat szenvedtem, és alig tudtam ellátni a kisfiamat. Négy nap múlva hazamentünk. A sebem szépen gyógyult, csak a lelkem nem. Nagyon örültem a kisfiamnak, de önbizalmam nem sok volt, hiszen nem tudtam megszülni a gyermekemet, a nőiességem sérült.

U. M.
Patrik >>> 

Véletlenül kiválasztott mesék.