612. nap: Minden extra nélkül (Sára)

Még bele sem rázódtunk a kétgyerekes létbe, amikor bekopogott Sárika, hogy ő is szeretne hozzánk költözni. Boldogan fogadtuk, szeretettel vártuk. Reméltem, hogy ez a szülés kevésbé lesz kalandos, már csak Zoli miatt is ‒ gondolnom kellett a szívére. Titkos vágyam volt azért egy Emese születéséhez hasonló szülés, de tudtam, Zoli azt nem bírná ki még egyszer.

Karácsony előtt elmentünk a 37. heti beszélgetésre, ahol vizsgálat után azt mondtad: „Mindenórás…” Kicsit megrémültem, erre azért nem számítottam. Nem akartam volna, hogy pont karácsonykor szülessen, ez olyan kitolás szegény gyerekkel. Felrakott, összeszorított lábakkal vezényeltem hát az ünnepi vacsorakészítést.

Anya karácsony másnapján érkezett, hogy kéznél legyen, ha kell. Nem kellett. Eljött a szilveszter, de Sára még nagyon jól érezte magát odabent. Anya hazament. Az élet folyt tovább. Tizedikén visszajött, nem bírt otthon ülni. Azt mondta, most már marad, míg meg nem szülök.

Ismét hétfő estére indultak meg a dolgok. Békés vajúdás és szülés volt, minden extra nélkül. Időben telefonáltam (szerintem túl korán), hogy Zoli ne aggódjon, és Te jöttél, borogattál, masszíroztál, amire csak szükség volt.

Kicsit elfáradtam a végére, kicsit sokat kiabáltam, de végül reggel nyolckor Sárikánk is megérkezett közénk. Felsírt, majd az apja karjában hamarosan megnyugodott.

„Végre abbahagyták a hisztit!” ‒ ez volt Örs hozzáfűznivalója a történtekhez. A gyerekek velem reggeliztek az ágyban a kishúgukat csodálva.

T. S. S.

Örs > > >
Emese > > >
Olivér > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

• 567. nap: Nyitva van a kapu (Dharma)
• 707. nap: Csak a sebem gyógyult (Norbi)
• 556. nap: Harcmezőn szülünk (Lázár születése)
• 806. nap: Szülés pillangóúszás-szerűen (Bendegúz)
• 1597. nap: „Nyugi, valami történni fog”