igaz történetek szülésről, születésről

575. nap: „Fogunk mi még sírni is ma.” (Liza születése)

Megjelent: 2012. máj. 2.

Már napok óta zajlik a látenciaszak. Mikor Jankát lefektetem, én is lepihenek kicsit, és olyankor beindulnak az összehúzódások is. Egyik nap, mint egy felismerés, eszembe jut, hogy a babát Lizának fogják hívni. Meg sem nézem, hogy létezik-e ilyen név, persze, hogy létezik, itt van a hasamban a viselője.

Naponta elsétálunk a nemrég vásárolt új lakásunkba, ahol zajlik a felújítás hetek óta. Vasárnapig el kell költöznünk, bár az új lakás még nincs teljesen kész, épp a festés utolsó munkálatai zajlanak. Ági kérdezgeti: „Hol szeretnél szülni, a régi vagy az új lakásban?” „Nem tudom.”

Még elmegyek ezt-azt elintézni, közben érzem a kontrakciókat. Valahogy ez most természetes. Otthon kis pihenés, és egyre világosabb, hogy ebből szülés lesz. Ezek szerint a régi lakásban szeretnék szülni. Bár sok minden már dobozokban, de a szülés kellékei a nappaliban. Megint Ági és Kriszta lesznek velem és Nagyapó, aki a költözés miatt amúgy is itt van.

Éjszaka beindul a szülés, Jankát plédbe bugyoláljuk, és a nagyszülők jönnek érte, azt érzem, hogy nyugodtabb vagyok, ha ő máshol van a szülés alatt. Most az új jövevényre szeretnék figyelni.

Egyre erősödnek az összehúzódások, annyira élvezem, hogy mosolyognom kell. Örülök a testemnek, milyen jó kis erős összehúzódások ezek! Borogatnak a mennyei illatú muskotályzsályával, mindenki a helyén van, mint egy sokszor begyakorolt koreográfiában. Én a galéria gerendájába kapaszkodva, állva vajúdom, Kriszta borogatást ad, Ági masszíroz, Ákos mellettem a galéria lépcsőjén, Nagyapó a falnak dőlve üldögél. Mikor vége az összehúzódásnak, én is leülök, és nevetünk. Ági meg is jegyzi: „Fogunk mi még sírni is ma.”

Szépen halad a szülés, nagyon benne vagyok, magamat egészen beleengedve. Szépen tágul a méhszáj. Szép ez az este. Ákos zenét tesz be, Trance Planet a CD címe, és a világzene hangjaira mélyülök bele egyre jobban a szülés tengerébe. Aztán valami más lesz, fel kell tennem a lábam a lépcsőre, érzem, ahogyan megnyílok. Átteszem a lógás helyét Ákos nyakába. Ez már a kitolás jele lehet. Igen, érzem, ahogy közeledik a baba. És valóban nekifeszül a gátnak, az Ég a Földdel egybeér, majd egyszerre kilövődik, mint egy kis dugó a kicsi babánk. Ez egy karakteres kibújás! Itt van, ölelem, majd szoptatom, és persze sírunk mindannyian, ahogy azt Ági előre látta. Mennyire más baba, mint Janka volt!

Az élet pedig folytatódik, felhívjuk az asztalost, hogy ne nyolcra, hanem tízre jöjjön, aztán érkeznek a barátok, és megkezdődik a költözés. Másnap este már az új lakásban alszunk. Néha elmegyünk ehhez a régi lakáshoz: „Na, ez a Te szülőházad, ahol egy napig laktál.”

R. R.

Janka > > >
Áron > > >
Gáspár > > >
Kata > > >
R. R. „születése” > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.