igaz történetek szülésről, születésről

529. nap: Virágminta: ekkorára kell tágulnom (Zsófianna születése)

Megjelent: 2012. márc. 17.

Nagyon boldogan vártam Zsófit! A neve már fogantatása előtt két vagy három évvel megvolt.

Meg voltam róla győződve, hogy hamarabb fog születni, mert a kiírt időpont előtt elég sok jósló fájásom volt. De ezek mindig abbamaradtak. Végül a 42. hét utolsó napján született meg a kislányunk.

A doulám, Jula reggel telefonált, hogy haza szeretne menni vidékre egy napra, elmehet-e. Én semmi változást nem éreztem magamon az elmúlt néhány naphoz képest, úgyhogy nyugodtan engedtem el. Ma még biztosan nem szülök.

Aznap délután csordogált egy kis magzatvíz, este tizenegykor elfolyt teljesen. Fájásaim ekkor még nem voltak. Felhívtam Julát, hogy jó lenne, ha elindulna. Ekkor még úgy gondoltam, hogy elég, ha csak a városba jön vissza. Nem sokkal később már nem így gondoltam a dolgot, és kértem, hogy rögtön hozzánk jöjjön. Ágit is felhívtuk, hogy jöjjön, mert szükségem van rá.

Egy darabig a labdán ücsörögtem, és ha jött egy fájás, mély hangokat adtam ki magamból. Így utólag visszagondolva leginkább tehénbőgésre emlékeztető hangok voltak. Később elmentem zuhanyozni. Néhány órán keresztül csorgattam magamra a forró vizet. Közben megérkezett Ági. Megvizsgált, mondta, hogy még az elején vagyok. Jula is megjött nemsokára. Ő és Miklós voltak velem, felváltva hozták nekem a vizet és fogták a kezem egy-egy fájás alatt.

Amikor már nem volt jó a vízben lenni, kiszálltam a kádból, és éreztem, hogy kakilni kell. Máshogy fájtam, máshogy éreztem magam, és máshogy is nézhettem ki, mert a körülöttem levők is azt hitték, hogy most érkezik Zsófi.

Bementünk a szobába, és leültem az ágyra. Miklós a hátam mögött ült és megtámasztott. De Zsófi nem jött, még öt órát váratott magára. Nem voltam még teljesen kitágulva. Kb. félúton járhattam. Az elkövetkező időt azzal töltöttem, hogy a fájások alatt néztem a szekrényünk mintáját. Virágminta volt, nagyjából akkora, mint egy kisbaba feje. Néztem, és arra gondoltam, hogy ekkorára kell tágulnom. Egy idő után elkezdett pörögni előttem a virág, teljesen elmerültem a képben. Ági és Jula felváltva cserélte a hasamon a forró vizes borogatást. Ez nagyon jólesett.

Reggelre teljesen kitágultam. Egy kicsit beödémásodott a méhszájam, ezt Ági valahogy helyre tette. Végre nyomhattam. Az ágy előtt álltam, Miklós és Jula két oldalról tartottak. Azt hiszem, akkor is nyomtam, amikor nem volt inger. A vége felé úgy éreztem, hogy elfogyott az erőm. Kaptam egy tükröt, amiben megnézhettem Zsófi buksiját. Egy kicsit elgondolkoztam rajta, hogy hogy fog kiférni a baba azon a kis lyukon keresztül, de aztán nemsokára megszületett Zsófi. Nagyon sírt. A hasamra került, de mivel rövid volt a köldökzsinór, ezért nem tudott rögtön szopizni, és ezt nagyon sérelmezte.

A méhlepény nehezen született meg. Sokáig nem jött ki. Már ott voltunk, hogy be kell menni a kórházba, ha nem jön, de végül mégiscsak megszületett a lepény is. Féltem, hogy mi lesz akkor, ha bent marad. Nagyon megkönnyebbültem, amikor Ági megmutatta, hogy milyen szépen, egyben kijött.

Néhány órával később megérkeztek a nagyszülők, és együtt örültünk, és ünnepeltük Zsófi születését.

D. Á.

Dani > 
Boróka > 

Véletlenül kiválasztott mesék.