igaz történetek szülésről, születésről

528. nap: Három születés, egy sorstörténet

Megjelent: 2012. márc. 16.

Hogy a három szülés mit hozott? Milyen tanításokat? Milyen felismeréseket?

Nos, ez az évek során folyvást átalakul. Arról tudok beszámolni, ahova ez mára érett. Bennem.

Doulaként látom, hogy a szülés maga egy olyan pillanatfolyam, amelyben rendre gyógyulhatnak régi sérüléseink, fenekestül felfordulhatnak megszokott, igaznak hitt beidegződéseink, amelyek mentén az életünket éljük, berendezzük és hisszük. Megrendítheti mindazt vagy épp csak egy részét annak, ami addig értelemmel bírt számunkra, a világrendet, amely értelmezhető volt, betartható és betartandó ‒ legalább is saját meggyőződéseink rendjében.

Olyan felfordulások ezek számomra, amelyek elsöprő ereje révén nem hagynak teret ijedelemre. Egyszerűen csak ott lesz, megjelenik, és a jelenemmé válik. A felfordult világkép. Másként, mint egy nagy utazás, amikor az utazás közben szépen átengedem magamon a változást, időt és teret kapva a fontolgatásokra, arra, hogy a lelkemben megtörténni akaró változásokat az egóm megszűrje. Vagyis a változást, ami megtörténni akar, aminek megtörténnie kellene, ezt a változni érzékelt jelenséget az ego fogja, és elkezdi szétszedni, megkérdőjelezni, boncolgatni, kételyekkel át- meg átszőni. Ember legyek a talpamon, ha marad még egy nüansznyi , amelyet bátor vagyok megtörténni hagyni merni. Sok önmunkával persze eljuthatok oda, hogy felismerem az ego csiklandós játékait, és egyre éberebben leplezem le a bevetett trükköket, ahhoz, hogy megtanuljak a lelkemmel élni, a szívemnek hinni.

A szüléseim közben bennem, rajtam végbement változások ugyanúgy vették át az irányítást az életemen, mint a szülés megtörténése maga.

Lehetnek-e ezek a változások nemkívánatosak? Avagy sorsszerű-e a nemkívánatos elemük is?

Az első születésem csupa egoküzdelem volt. Izomból. Telve ellenállással, büszke haraggal, kétségbeeséssel, egyedülléttel, halálfélelemmel.

A második születésem az elhatározás hatotta át. Tudtam, hogy még egyszer nem akarom azt kibírni tudni, amit először éltem meg. Ez alkalommal észből tartottam a koncentráltságot, a hullámzásban maradást, a belemenést, az elmerülést. Majdnem kizökkentem, de tudatosan visszaléptem.

A harmadik szülésem már áradásban zajlott velem, bennem, általam. Félelem nélkül. A babával, a gyermekeim jelenlétében. Megadásban.

Egymásra épülő három születés ez, amely egy sorstörténetben olvad össze, nyer értelmet. Nem lehettek volna egymás nélkül, csak így, mint egy egymásba fonódott spirálemelkedés.

R. Sz.

 

Gyöngéd születés


Születés készül egy picike házban
Nem fekszik most már az anya az ágyban
Fejét gyöngéden egy nő vállára hajtja
Bizalmat ad neki, lelkét bemutatja.

Az apa egy sarokban áll
Mellette kíváncsi lányka
A gyermek apja kezét fogja
Boldog ő, apa is tudja.

R-W. H.
 

Hanna >
Róza >
Emma >

Véletlenül kiválasztott mesék.