igaz történetek szülésről, születésről

9. mese: Otthon is, meg nem is (Berta születése)

Megjelent: 2016. feb. 9.

Gátmetszés lesz, ahhoz készíti elő az érzéstelenítőt. Móni megkérdezte, muszáj-e. Visszakérdezett, hogy gátvédelemmel szeretnék-e szülni. Mondtam, hogy persze. „Na, jó, kap egy utolsó esélyt. Ha gátvédelemmel akar szülni, mutassa meg, hogy tud is!” Ez a határozottság nagyon jókor jött, összeszorítottam a fogam, és a következő fájásnál már nem csúszott vissza Berta feje. Még egy fájás, és kint volt az egész feje, a következőnél kibújtak a vállai, majd kicsusszant az egész teste. Elmondhatatlan érzés.

Tovább

8. mese: Busók hozták (Gergely születése)

Megjelent: 2016. feb. 8.

Aztán egyszer csak megtörtént a csoda, eljött a kitolás. Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra. Visszamásztam az ágyra, és hárman (Párom, Doki, Bába) segítettek nyomni. Aztán egyszer csak azt mondták, hogy kint van a feje. Számomra inkább egy éles fájdalom volt (itt repedtem el), majd gyorsan metszettek is, és jöhetett a végső nyomás... Aztán minden megszűnt hirtelen, amikor azt mondták, kisfiú.

Tovább

7. mese: A nevemet nem kérdezték, csak a vértípusomat (Fruzsina)

Megjelent: 2016. feb. 7.

A szülőágyon is megpróbáltam négykézláb állni, de ezt a szülésznő nem hagyta. Megvizsgált, majd eszeveszetten elkezdett kiabálni, hogy „Hüvelyben a gyerek, hüvelyben a gyerek”. Meg akartam neki mondani, hogy nem kell kiabálni, csak kapja el a babát, amikor kinyomom.

Tovább

6. mese: Senki nem köszönt vissza – Kamilla (kora)születése

Megjelent: 2016. feb. 6.

Az ágyra fektetett, és azt mondta, megvizsgál, majd elkezdett kiabálni, hogy „Doktor úr, szülünk!” – ezen nevetnem kellett, mert csak én szülök, és nem is most, miért pánikol. Amikor felnéztem, bejött egy csomó ember, köszöntem nekik, ott állt a szoba végén még vagy három nő, meg jött az orvos, de senki nem köszönt vissza. Feltették a lábamat a kengyelbe, és mondta az orvos, hogy nyomjak. Megpróbáltam, de az egyik ott álló nő közölte, hogy nem jól csinálom, mert tök vörös lett a fejem.

Tovább

5. mese: Nekünk tökéletes! (Boróka születése)

Megjelent: 2016. feb. 5.

Bár eléggé szenvedtem, a hangulat mégis csodás volt a szobában, többször is sikerült akaratlanul is megmosolyogtatnom a társaságot a ,,részeges” hozzászólásaimmal. Mindent akkor csináltam, amikor mondták. Az első nyomásnál ordítottam. Ez így nem lesz jó, ezt az energiát inkább fordítsam a nyomásra. Szünet. Érzem, hogy jön a következő nyomás. Csukjam a szemem, nagy levegő, nyomjak.

Tovább

4. mese: Még volt annyi erőm, hogy befelé figyeljek (Niki születése)

Megjelent: 2016. feb. 4.

Miközben jöttek a fájások, becsörtetett tudom is én hány tanuló, és ott nézték, hogy vajúdok az ágyon és hogyan szülök… mert nekem még annyi erőm volt, hogy befelé figyeljek, persze annyira kikapcsoltam már a külvilágot, hogy már nem is láttam, mi zajlik körülöttünk, csak akkor billentem ki ebből az állapotból, amikor a doki kinyomta a könyökével Nikit.

Tovább

3. mese: EGYetlen leánygyermekecske (Félni a fényt elveszíteni – Nikinek)

Megjelent: 2016. feb. 3.

A szülőszobán jött az ágyra fekvés a mindenféle szalagok, szívhanghallgatózók felhelyezése, de már ott lógott az infúziós zacsi az ágy végében, az állványon. Kriszti láthatóan elkezdett befelé figyelni, odafele indulni, ha hagyták volna. Ahogy én láttam, ügyesen vette a levegőt. Tényleg próbált a körülményekhez képest nem ott lenni.

Tovább

2. mese: Még egy pici időt adjanak, hogy elengedhessem! (Boróka)

Megjelent: 2016. feb. 2.

Egyik orvos a másik után könyökölt a hasamban. Hajtottak, és éreztem, hogy nem jól csinálom, de nem tudtam, hogy mit kell másképp csinálni. Közben biztattak, azt mondták, jól csinálom. Legszívesebben ordítottam volna, hogy érzem, hogy nem csinálom jól, ne hazudjanak! Nem éreztem, hova nyomok, csak nyomtam és fájtam és nyomtam és fájtam.

Tovább