igaz történetek szülésről, születésről

17. mese: A toxémiával senki sem foglalkozott (András)

Megjelent: 2016. feb. 29.

Otthon még Apa lefürdetett, forró vízzel borogatott, nagyon jólesett. A vérzés viszont nem múlt, erősnek tűnt, úgyhogy elindultunk. Fél 11 körül értünk be. Beindult a gépezet: vizsgálat, NST, felvétel, ezer kérdés. Csak tágulási vérzés volt, minden rendben. Ötperces fájások, kétujjnyi maradt. Szerencsére egyből szülőszobára kerültem. Jött a papírháború, hogy mit írunk alá és mit nem.

Tovább

16. mese: A vulkán, a háborítatlan és mindent elsöprő erejével (Maja megszületése)

Megjelent: 2016. feb. 28.

Dagadnak az erek a nyakamon, az egész testem dagad, pulzál, deformálódik, átalakul kitörni készülő vulkánná, a gyomromból oroszlánüvöltések törnek föl, a torkomat szétfeszítik, a fejemet égetik, aztán jön egy gondolatszikra és megpróbálom befogni az elemi erejű dübörgést, robajlást, és mély „aaa”-zássá alakítani, ami segítségemre lehet, gondolom… és mintha tényleg. Hangosakat és súlyosakat lihegek. A gátam a seggemig tágul, feszül, úgy érzem, mindjárt széthasad, miközben kiokádom, oroszlánbőgöm, hogy „jööön jöööön JÖÖÖÖÖN”.

Tovább

15. mese: „Gyere, baba! Akarom!” (Juliska születésének története)

Megjelent: 2016. feb. 15.

Egyetlen belső vizsgálatot sem végzett Ági és Edina a szülés során – és ezt utólag is hálásan köszönöm, hogy nem centiket, NST-t és órát néztek, hanem engem –, úgy tűnik, pontosan tudták, hol tartok. Én nem voltam biztos benne, hogy innentől majd dübörögnek az összehúzódások. Ahogy a férjem elment, hamarosan minden megváltozott. Talán a női energia kapott teret, Ágié és Edináé is. Összekapcsolódtunk.

Tovább

14. mese: Beavatás – amikor a nagyanya dúla lehet (Berta születése)

Megjelent: 2016. feb. 14.

Juli fekszik a kádban. Legutóbb akkor készítettem neki fürdővizet, amikor tán tízéves volt. Most ott fekszik, félálomban, néha felnyög. Látom, hogy ellazul. Ez jó, nagyon jó. Locsolgatom a hasát, próbálom támasztani a fejét. Az időtlenség ajándéka lehetne, ha nem épp az idő lenne ma az egyik legfontosabb tényező.

Tovább

13. mese: Csakazértis

Megjelent: 2016. feb. 13.

Ha nincs az előzetes császármetszés, azt se tudnám ma, hogyan zajlik egy természetes szülés. Nem tudnám, milyen sok a felesleges beavatkozás a kórházi szüléseknél. Jogász létemre se tudnám, hogy az egészségügyi szabályokba ütközik a szülés előzetes tájékoztatás nélküli megindítása. Hogy a természetes szülést előzetes császármetszés után is támogatni kell.

Tovább

12. mese: Így érdemes születni (Buda)

Megjelent: 2016. feb. 12.

Reggel mindenki ott volt körülöttem, akire számítottam. Csodálatos asszonykör kísért, csak ültek és szelíden mosolyogtak, érintésükkel támogattak. Nagyon lágy és mély volt az élmény. Délben született, hóesésben, áradó békességben! Így érdemes születni. Láttam az útját, én indíthattam, hálás vagyok érte!

Tovább

11. mese: Titkos küldetés (Guszti)

Megjelent: 2016. feb. 11.

Kontrakciók. Egyre erősebbek. Tágulok. Megbocsátok. Magamnak. Másoknak. Sírok. Csókolom a szerelmemet. Tágulok. Zengem az „Á-ÓÓÓÓ”-kat. „Nagyon ügyes vagy” – szól egyik bábám. Szép a vajúdás. Szépek a bábáim. Tágulok. Fájdalmas a megbocsátás. Teszem a dolgom. Itt mindenki teszi a dolgát. Szavak nélkül. Rezdüléseket érzékelve. Penge figyelemmel. Itt csak a jelenlét, az éberség dolgozik. Uralkodik, hiszen meg fog születni ő.

Tovább

10. mese: VBAC Levente

Megjelent: 2016. feb. 10.

Tudtam, hogy csak a saját és a babám jelzéseire kell figyelnem, és minden rendben lesz. Jól éreztem magam, vágtáztam a hullámokkal, tetőtől talpig morajlott a testem. Mintha valami Belső Béke szállt volna meg. Folytattam a kis belső monológomat magamban: „Nyitom a számat, akkor nyílik majd szépen a méhszáj.”

Tovább