igaz történetek szülésről, születésről

1920. nap: Ha úgy érzem, hogy nyomnom kell, akkor nyomogassak (Enikő)

Megjelent: 2016. jan. 7.

A terhesség alatt nem voltak problémáim, se hányinger, se más, csak vérszegény voltam, amire szedni kellett gyógyszert. A gyerek farfekvéses volt, a kiírás előtt kilenc nappal fordult meg. Érezhető volt, hogy a baba valami nagy dolgot csinál, és utána éreztem is, hogy megfordult, onnantól nem lent, hanem fent rugdosott.

Tovább

1919. nap: Tavasz Tündér (Villő érkezése)

Megjelent: 2016. jan. 6.

Végig simogatni kellett a derekamat, és sehová nem engedtem el a szerelmemet mellőlünk. „Mindenki ott szüljön, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát!” Nekem meggyőződésem volt, hogy mellette, az ő karjaiban, az ő simogató kezei között vagyunk a legeslegjobb helyen, sőt, ez az egyetlen hely, ahol jelenleg lehetünk.

Tovább

1918. nap: Megszülettem és meghaltam, s most boldogan élek (Kincső)

Megjelent: 2016. jan. 5.

Megszállt egy hatalmas erő. Csak nyomtam, nyomtam, nyomtam… Segítőm arcán is láttam a meglepetést, hogy talán mégiscsak lesz esély a kisbaba megszületésére. Hosszas erőlködés után végre kibújt a kis feje, majd olyan gyorsan csusszant ki a síkos teste, hogy a bába alig tudta elkapni. És ekkor következett az újabb iszonyat: a baba nem lélegzett, és nem dobogott a szíve.

Tovább

1917. nap: Emberfaragás: Háborítatlan szülés, azaz otthonszülés (képriport, Medárd születése)

Megjelent: 2016. jan. 4.

Picur születése egy sikertörténet, mégsem tudom mindenkinek ajánlani az otthonszülést. Fontosnak tartom, hogy mindenki tudjon a lehetőségről, de nem merném általánosan ajánlani, bárkinek. Csak annak, aki elsőre úgy érzi, erre vágyik. Aki fél az otthonszüléstől, legalább annyira, mint a kórházi felnyulkálós-megvagdosós-megszurkálós-gyerekelkobzós sorozattól, akkor az nem csinált semmit, ha egyik félelmet felváltja a másikra.

Tovább

1916. nap: Szülés(f)élmény

Megjelent: 2016. jan. 3.

Nem ment a dolog. Kimerültem, az oxis brutál fájásoktól, az alacsony vércukortól, a baszogatástól… ami nem ért véget. Mivel nem nyomtam „rendesen” és nem kooperáltam jól, ezért megkaptam, hogy „Anyuka, szedje össze magát! Most már ne magára gondoljon, a baba számít, és ő nem érzi jól magát!” Én már nem tudtam, hogyan állok, hol a gyerek, és hol vannak a saját testrészeim…

Tovább

1915. nap: Öt gramm miatt (Katus)

Megjelent: 2016. jan. 2.

Bosszantott, hogy bevágták az inkubátorba. És én nem éreztem azt, hogy eldönthetném, hogy tessék onnan kivenni. Nem volt bennem az, hogy az én felelősségemre adják ide a gyerekemet. Akkor még nem voltam ehhez felnőtt. Most már tudnám mondani. De közben persze eltelt tizenöt év. Most már másként látom. Nagyon sok mindent másképp látok…

Tovább

1914. nap: A látványosságot akarták megnézni (Panni)

Megjelent: 2016. jan. 1.

Szülés alatt egyszer csak bevonult egy brigád, négy-öt főnyi beöltözött medikus. Na, ott állt le nálam minden. Az utolsó szakaszra jöttek volna nézelődni, az esemény végére, a látványosságot akarták megnézni, hát ez nem sikerült. Nem sikerült produkálnom nekik. Leállt minden, ahogy kell, úgyhogy kaptam gyorsítót, amivel újra beindították a szülést.

Tovább