igaz történetek szülésről, születésről

1905. nap: Na, majd talán most! (Luca születése)

Megjelent: 2015. dec. 23.

Kezdtem azt érezni, hogy egy robot vagyok, akinek engedelmeskednie kell, hogyha azt szeretném, hogy megszülessen a babám... Szóval fogtam, nyomtam, visszafogtam, amikor kellett, nagyon nem éreztem, mit kéne és jól csinálom-e. De egy ponton, amikor elmaradt a vezénylés, egyszerűen éreztem, hogy csúszik kifelé a babám. Nem nyomtam, semmit se csináltam. Ez maga volt a csoda! Ezután volt minden, hasba könyöklés (amiről azt hittem, császáros hegnél tilos), meg is ijedtem, baj van. Nem volt. Csak siettetni szerették volna, hogy ne legyen baj.

Tovább

1904. nap: Nem egészen úgy, ahogy reméltem… (Isti születése)

Megjelent: 2015. dec. 22.

Átvettem a hálóingemet, közben a férjem pakolászott, majd jött egy szülésznő, rám tette a tappancsokat, egy perc békés szívhang-hallgatás, amikor egyszer csak leesett a szívhang. Én felkaptam a fejem, mi történt. Visszajött. Majd hirtelen megint leesett. Nagyon megijedtem. A szülésznő is. Szaladt orvosokért. A szívhang le-leesett, én kezdtem sokkolódni, mi baja a babámnak, nem akarom, hogy baja essen, azt akarom, hogy minden rendben legyen!

Tovább

1903. nap: Advent

Megjelent: 2015. dec. 21.

Kilenc és fél éves kislányom advent idején sokat játszik szülést, máskor is, de most különösen. Nemcsak Jézuska, más babák is születnek... Máriának várandósruhája van… Ma este már elalvás előtt: „Geréb Ági fog élni, amikor én szülni fogok?" „Szerintem igen.” „Akkor ő is ott lehetne, hogy segítsen.”

Tovább

1902. nap: Itt virrasztok…

Megjelent: 2015. dec. 20.

A kicsiknek mindig elmeséljük a születését, Borcsának nem nagyon tudom. Egyszer megkérdezte Sára születése után, hogy ő miért nem született otthon, négyéves lehetett, azt válaszoltam neki, hogy mert akkor azt gondoltam, az lesz neki a legjobb, még nem ismertem a másik utat...

Tovább

1901. nap: Szerintem

Megjelent: 2015. dec. 19.

Aztán megszületett. Újabb ijedelem, sokáig nem vesz levegőt. Még sosem tűnt ilyen hosszúnak minden szívdobbanás, de lehet, csak öt másodperc volt az egész, aztán a baba körbenézett, látta, jó helyen van, és szusszant egy nagyot. Kezdődhet az aranyóra. Nagyon szép kisbabánk született.

Tovább

1900. nap: Őszintén örülni annak, hogy fáj (Nonó születése)

Megjelent: 2015. dec. 18.

Pár perc és jött az első tolófájás... Nem volt egyéb dolgom, csak vele együtt nyomni, mint két viharedzett bajtárs, egymásnak vállvetve, a méhem és én. A nyomást talán kicsit túlzásba is vittem, mert a szülésznő – aki végig mindent egyedül csinált – szólt, hogy kicsit lassítsak, próbálta védeni vagy inkább tágítani a gátat, eléggé fájt.

Tovább

1899. nap: Nem tudom, hogy került oda (Mirkó-királyfi)

Megjelent: 2015. dec. 17.

Ági is aggódott, mert egy tiszta pillanatomban nagyon nyugodt hangon felkészített: ha húsz percen belül nem történik semmi, kórházba megyünk. Nnanneeeee, ez valami vicc?!? El voltam keseredve – eddig bírtam, és mégis kórház? Ebből a kudarcélményből nem óhajtok, az egyszer fix! Nem tudom, hogy a nnnannne miatt-e vagy sem, de – még mindig a vécén ülve – hirtelen úgy éreztem, mintha valami megmagyarázhatatlan erő le akarna húzni a földre. Nem lehetett uralni, nem lehetett irányítani, nem lehetett ellenállni, egyszerűen rántott magával, rántott lefelé...

Tovább

1898. nap: A kórház legjobb szülőágyán

Megjelent: 2015. dec. 16.

Már nem volt szünet a fájások között. Nem igazán figyeltem, mit beszélnek hozzám. Olyan volt, mintha víz alatt hallottam volna mindent nagyon messziről. Biztattak, dicsértek, arra emlékszem. Nem tudtam ellenállni az erős nyomásingernek. Nyomtam, amennyire csak tudtam. Csak néha az erőlködés hangjai törtek fel belőlem. Teljesen csendben voltam már. Annyira befele koncentráltam.

Tovább