1913. nap: Elmentek (az ikrek)
A gyerekek elveszése után maximális hárítás következett. Abszolút tabu volt, nélkülem temették el őket, nem tudtam róluk, hova lettek, nem volt megbeszélve semmi. Hova temették, hova tették, semmi. Apukám és a férjem intézték az ügyeket. Én semmit nem tudtam róla. Belőlem kiszakadt a két gyerek, és ott ültem a semmiben, és jegeltem a kőkeményre bedagadt melleimet. Bőgés, bőgés, évekig bőgés.
Tovább
1912. nap: Ott már nem én szültem, nem én vajúdtam (Boti)
Adminisztrálás. Buta kérdések. Ha legalább öt helyre nincs odaírva az utolsó menstruáció dátuma, akkor egyre se, de azért megkérdezték. Lakcím. Itt már borzasztó volt ellenállni a kontrakcióknak és odafigyelni az ügyeletesre. Mintha véletlenül rossz helyre jöttem volna, mintha nem is a szülészet lenne, hanem az adóhivatal. Egyszerűen képtelen voltam elmagyarázni, hogy hagyjanak már békén, és mutassák meg, hol a szülőszoba.
Tovább
1911. nap: Az anya döntése, akarata nem felülírható
Bő fél óra a szülőszobában, szerencsére jobbára szülésznő és orvos nélkül, és Z. három tolásra kibújik. Á. közben megjárja a szülőágy tetejét is, belénk kapaszkodva, állva tolja ki Z-t. Ez a kép lehet a koronája ennek a szüléstörténetnek: kórházban, szülőágyon, de kórházi személyzet nélkül, olyan pozícióban bújt ki Z. buksija, amitől az orvosok infarktust kaptak volna. De ez legyen az orvosok dolga. Más meg szült és megszületett ebben a helyzetben.
Tovább
1910. nap: Az igazi rock’n’roll (Réta születése)
A sámli és a függőleges helyzet nagyon jó, érzem, ahogy a gravitáció, a méhem, a baba meg én összedolgozunk. Az a bizonyos erő meg, amit emlegetnek, nem is mintha csak eljönne, inkább bennem lakik, csak nem mutatkozik akármikor: nem hittem volna, hogy lehet ilyen sokáig egy levegővel nyomni, pedig bőgök is hangosan, mélyen, hosszan, mint egy orgona.
Tovább
1909. nap: Egy darab szülés levezetése grillcsirke pózban
A lábaimat szétfeszegették, mert kis terpeszben volt talpon a lábam, de a térdeimet lazán összezártam. Így nem lehet szülni, úgyhogy szétfeszegették, ebben a bábám is bátorított, hogy tegyem, amit mondanak. Így kerültem grillcsirke pózba. Az nagyon rossz volt, tényleg, mintha meg akarnának erőszakolni éppen.
Tovább
1908. nap: Hiába szültem, nem tudom, hogy kell
A fiamat elvitték, hogy pihenhessek. Majd hatkor hozzák. De jó fejek... gondoltam... de nem tudtam pihenni. Van, aki tud? Fel sem fogtam, hogy édesanya lettem, és mintha csak álmodtam volna, nem is volt ott a fiam. Aztán arra is gondoltam, hogy reggel meg sem fogom ismerni, remélem, tényleg őt hozzák vissza. Őt hozták. Tizenegykor. Tiszta apja.
Tovább
1907. nap: Szeretet és bizalom (Tóbiás világra jön)
Elmondhatatlan hálát érzek, mert megtapasztalhattam, számíthatok a segítőimre, bízhatok a rendíthetetlen jelenlétükben, a derűjükben, bölcsességükben. Így tudtam visszatalálni ahhoz az őserőhöz és önbizalomhoz, amit a legutóbbi szülésemkor tapasztaltam meg, és amit erősen megtépáztak a szülés utáni időszak kártékony „segítői”, akik kéretlen tanácsaikkal és a szeretet, valamint elfogadás helyett kontrollal próbáltak mellettem lenni.
Tovább
1906. nap: Amikor délelőtt jött a Jézuska (1966)
Sokan sajnálják az öcsémet, hogy egy napon van az születésnapja és a karácsony. Nálunk sosem volt szokásban semmilyen ünnep összevonása, hát ezé sem. Minden évben 11.20-kor volt a felköszöntés, tortaevés, születésnapi ajándékok. És aztán jött az ebéd, a Jézuska-várás, a Szenteste. Bármi is lehetett, 11.20-ra ott voltunk glédába vágva Anyunál, most már családostul, a mai napig.
Tovább
