igaz történetek szülésről, születésről

1844. nap: Épp arra jártál?

Megjelent: 2015. okt. 23.

Első kisfiunk, második csemeténk kórházi születéséről beszélgettünk otthon a születésnapján. Nektek is leírtuk, izgalmas volt: robogás a Szentendrei úton, beesés a kórházba, majd – elfogult apai érzékelésem szerint – a szülőszobából egy-két perc múlva felhangzó babasírás. Josti, a hatodik, figyelmesen hallgatja, majd megkérdi: „De Anya, miért ott szülted? Épp arra jártál?”

Tovább

1843. nap: Hogyan szüljek Ági nélkül? (Julcsi)

Megjelent: 2015. okt. 22.

Lelassult az idő. Egy szál gyertya égett. A három lány odatérdelt mellém, és nézték a testvérüket: „Ez életem legszebb napja.” „Olyan boldog vagyok, hogy mindjárt sírok.” „Én ilyen szépet még soha nem láttam.” – ilyeneket mondtak. Én meg csak feküdtem a földön, körülöttem azok, akiket a világon a legjobban szeretek, fölénk hajolnak, mindenkinek csordultig a szíve.

Tovább

1842. nap: Megérkezett a béke (Leon születése)

Megjelent: 2015. okt. 21.

Össze voltam zavarodva, féltem és tudtam, hogy nincs most más választásom, ezen a tűzön keresztül kell mennem, ez az egyetlen lehetséges út most számomra. Rettegtem. Szeretem megúszni a fájdalmat, de most a kisbabámról volt szó, ez nem megúszható. Világra kell őt hoznom! El kell engednem. Segíteni akarom őt ezen az első úton, minden erőmmel.

Tovább

1841. nap: Utazás (Nina születése)

Megjelent: 2015. okt. 20.

Azt mondják, szüléskor a nőkhöz hatalmas erő jön el. Ez igaz. Hatalmas erő, ami ugyan nem csökkenti a fájdalmat, de nélküle képtelen lettem volna végigcsinálni… nem is beszélve egy huszonnégy, harmincöt vagy negyvenórás szülésről! Ez az Erő segít és támogat. Olyan, mint a folyó sodrása… visz.

Tovább

1840. nap: Szabadon szülni jó! (Ábel)

Megjelent: 2015. okt. 19.

Azt hiszem, ez lehetett az a pont, ahol az első gyerekem annak idején elakadt a születésénél, a harmadik pedig igencsak lelassult. Mert bizony Ábellel is itt fáradtam el, mondtam: „Aludni akarok!” Felelted: „Aludjál!” Erre nem számítottam. Nagyon jó érzés volt. Igazi biztonság.

Tovább

1839. nap: Flóra és a delfinek

Megjelent: 2015. okt. 18.

Az orvos végig biztatott, hogy nyomjak, én pedig végig az autogén tréningen tanult ellazító formulát mondogattam, először halkabban, aztán hangosabban: „nyugodt vagyok, ellazulok”. A gyerekem számára lélegeztem, nem követhettem el ugyanazt a hibát még egyszer. Tudtam, mit kell tennem és meg is tettem.

Tovább

1838. nap: „Be fog szorulni és meghalni” (Borcsi)

Megjelent: 2015. okt. 18.

Azzal érvelt az orvosom, hogy a baba buksija ilyenkor már megcsontosodik, nemigen rugalmas, a mellkasátmérője pedig a mérés szerint nagy, be fog szorulni és meghalni, meg lehet, hogy én is, és akkor otthagyom a hároméves gyerekem árván.

Tovább

1837. nap: Megcsonkítottnak érzem magam (Sára)

Megjelent: 2015. okt. 16.

Tizennyolc órát vajúdtam, kétperces fájásokkal, és nem kaphattam inni! Kálmánra is rákiabáltam, hogy adjon inni. Közölték, állat módra viselkedem. Végül, utolsó felvonásként megpróbálták belőlem kinyomni a gyerekem, miután másnap reggel a prof is megérkezett, és megvizsgált az összes többi után. Sokan voltak.

Tovább