1852. nap: Remény
Akkoriban hallottam meg a hírét, hogy közelünkben egy anyuka császármetszés után otthoni környezetben megszülte farral fekvő kislányát. Ez erőt adott, fel is kerestem, kiderült, hogy ő ráadásul dúla. Kérdeztem, hogy sikerült, elmesélte, hogy kik segítettek neki. Megismerkedtem barátnőjével is, aki szintén dúla volt. Sokat beszélgettünk, kezdett felcsillanni a remény, hogy ez nekem is lehetséges.
Tovább
1851. nap: Kiszolgáltatottan (Marci születése)
A küzdeni akarás utolsó csíráját is kiirtotta belőlem – lehet, pont ezt akarta. Nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam; egy aláírt papírra hivatkozva bármit megtehettek velem kórházi protokoll címszó alatt. És a szülés nem rólunk szólt, hanem a doktornőről, a szülésznőről és a kórházi protokollról. Befelé figyelés helyett nekik kellett megfelelni.
Tovább
1850. nap: Új kezdet! („Bushi” születése)
„Légzés, légzés, légzés... nyomás, fejet elől tartva” – anyukám szavai csengtek a fülemben, és akkor ezt két ismétlés után (vagy több is talán) készültem a következőre, akkor szóltak, hogy többet nem kell... ott a baba, és a hasamra tették. Érdekes érzés fogott el... úgy szerettem egyből, de nem ismertem... vagy túl sokat tudtam róla, nem tudom, de gyönyörű volt...
Tovább
1849. nap: Lehet bába, doula nélkül szülni, de nem érdemes (Bíborka születése)
Éreztem, hogy jön a buroksapka és megpattan a burok, ekkor mondtam Attilának, hogy jön a feje. Utólag elmondta, hogy ezt egyáltalán nem hitte el, úgy gondolta, hogy érzéki csalódásom van. Jött a fejecske is, feltartóztathatatlanul és gyorsan, jóformán nem is nyomtam, csak kiadtam magamból a fájdalmat olyan hangosan, ahogy csak tudtam.
Tovább
1848. nap: „Csináljon azt, amit akar, mert eddig is azt csinált, amit akart!” (Csege)
Az orvos átvergődött a tömegen, ami addigra begyúródott a szobába. Érdekes módon csak ez az egy volt, amitől tartottam, hogy diákok szeme láttára szüljek, de frankón összejött péntek este, hogy nézőközönségem legyen, de már az sem zavart. Szóval a doki átvergődött a diákokon, odabotladozott hozzám, hallgatta a bébit, nem találta a szívhangot, bepánikolt és belekönyökölt a hasamba.
Tovább
1847. nap: Szülés után 12 órával
Állapotjelentés SMS-ben a bábának: „Juhujj, tudok járni, enni, nevetni, heverészni, itthon vagyok, minden és mindenki szép!”
Tovább
1846. nap: Örökre belém égett ez a kép (Matyi születése otthon)
Tehát az otthonszülést választottuk. Nagy dilemma volt, főleg nekem. De a felkészítő tanfolyam után már sokkal könnyebb volt e döntés mögé állni. A hivatalos orvosi vélemény szerint császármetszés után csak császármetszés következhet. Timi mindenképp normálisan akart szülni.
Tovább
1845. nap: Lehet, hogy meghal? (Jankó születése császármetszéssel)
A gyermek még a karomban volt, amikor eltolták előttünk Timit, fehér lepedővel letakarva, csak a feje látszott. Nagyon sápadt volt, szeme csukva, és nyögött. Megborzongtam, egy pillanatra átfutott bennem: lehet, hogy meghal?
Tovább
