igaz történetek szülésről, születésről

1752. nap: Kapu. Középen. 2. – Megint középen

Megjelent: 2015. Júl. 23.

Nem kellett zene, sem masszázs, sem füstölő. Semmi, ami az előző szülésem külsőségeit jellemezte. Egyszer csak ott találtam magamat megint középen. Összeszedetten és konkrétan annak az ismerős helynek a közepén, ami később, visszatérve, a viszonyítási pontot fogja jelenteni az életemben. Amihez képest válik súlytalanná vagy éppen lényegessé valami.

Tovább

1751. nap: Kapu. Középen. 1. – Élménycserepek

Megjelent: 2015. Júl. 22.

A hátam mögé kucorodott, úgy ölelt. Ma már tudom, hogy az volt az utolsó két óra, amit még kettesben töltöttünk. Olyan volt ez a két óra, mintha álmodnék. Mindenféle képeket „láttam”, és ezek magamról nekem hoztak új üzenetet. Dolgom volt ott, és amíg azt el nem végeztem, nem tudtam tovább lépni. De ennek valóban semmi köze a „megcsinálás”-hoz. Ez egyszerűen magától megtörtént ebben a kegyelmi állapotban.

Tovább

1750. nap: Szülés?

Megjelent: 2015. Júl. 21.

„Császármetszéssel szültem" – ez a hivatalos meghatározás. Csak azóta érzem ellentmondásosnak e szókapcsolatot, amióta tudom, mit jelent szülni, minden izmommal és érzésemmel órákon keresztül azon dolgozni, hogy életet adjak. Mert ez munka. Kemény fizikai munka. És az örömmel végzett munka fejleszt, tanít, erőssé tesz.

Tovább

1749. nap: Benedek ötéves

Megjelent: 2015. Júl. 20.

Nem szándékosan szóltam későn, nem tudtam, ez a szülés mennyi ideig fog tartani, és az elején még nem voltak olyan erősek a fájások. A férjemet négy óra előtt keltettem, ő elment zuhanyozni, én pedig lefeküdtem a kanapéra. Négy órakor erősödtek fel a fájások, kiáltani akartam, hogy Tamás, gyere már, telefonálj, de csak nyöszörögtem. Tudtam, hogy nemsokára szülök.

Tovább

1748. nap: Mintha minden fordítva történt volna

Megjelent: 2015. Júl. 19.

Teltek az órák várakozásban és tehetetlenségben. Egy jégtáblák közé szorított hattyú jut eszembe, ha arra gondolok, milyen volt benne lenni… Az élet valahova mélyre költözött, annyira mélyre be, hogy nem tudta testemet mozgásra, aktivitásra ingerelni. Hiába kértem oxitocint… „nem kockáztatunk” – volt a válasz. És jött a császármetszés… Úgy éreztem: nem volt módom elengedni gyermekemet, hanem elvették tőlem őt.

Tovább

1747. nap: Interjú a várandósságról

Megjelent: 2015. Júl. 18.

Biológiatanár vagyok, és a diákjaimnak választható feladatként adtam, hogy a saját születésükről készítsenek interjút édesanyjukkal. Az alábbi interjút készítő tanítványom hozzájárult, hogy megosszam veletek az írását, hogy szerepelhessen az oldalon. Olvassátok szeretettel.

Tovább

1746. nap: Csabber Babber

Megjelent: 2015. Júl. 17.

Nem gondoltam, hogy így is érezheti magát az ember gyermekszülés után. Hihetetlen energiák szabadultak fel bennem. Legszívesebben körbeszaladtam volna a falut, és minden házba bekiabáltam volna, hogy milyen csodálatos nap ez a mai!

Tovább

1745. nap: Idők, helyek, születés

Megjelent: 2015. Júl. 16.

Fél 12-kor megérkezik Bábánk és a nyugalom. Sűrűsödnek a fájások. Borogatást csinálunk, felváltva maszírozzuk Hellát. Azt látom rajta, hogy kezd elhagyni minket. Utazik egy másik dimenzióba, lebeg egy olyan állapotban, amit mi, férfiak sohasem tapasztalhatunk meg (legfeljebb próbáljuk megközelíteni némi alkohol segítségével). Hihetetlen számomra, amit látok és hallok. Nyögés, fájdalmas hangok, pihegés.

Tovább