1760. nap: Már csak föl kell nevelni 2.
Minden apró mozdulatnak jelentősége van. Noémi úgy engedi bele magát a folyamatba, mint ahogy a hideg vízbe ereszkedik bele a fürdőző, szokja, szokja a bőre, végül már élvezi, úszik, úszik, tempózik befelé. Jenő, mint egy kis mentőcsónak, siet utána, küzdve a szembefröcskölő hullámokkal, esetlenül, le-lemaradozva.
Tovább
1759. nap: „De szép vagy! Megjöttél?” (Már csak föl kell nevelni 1.)
Nyitva a kapu. A térképen valami bonyolult házbeli eligazítás volt, de nincs szabad kezem, hogy elővegyem. Nem is kell. Csak a hang után… Nem vitás, Noémi tol. Még egy emelet, meg még egy. A békés kutya ajtót nyit az orrával.
Tovább
1758. nap: Eufória (Sodort a sors… 2.)
És innen kezdődött az én igazi anyai pályafutásom. És mintha nő is mostantól lettem volna! Innen egy új időszámítás és két évig teljes eufória. Nem tudom, leírjam-e a részleteket, mert szerintem nem lehet. Az az alázat, ahogy ott körülvettek engem Ági és Böbe, az a jelenlét és figyelem. El tudtam engedni magam és el tudtam engedni végül a félelmeimet.
Tovább
1757. nap: Sodort a sors…
Hogy miért lett császármetszés? Csak annyit mondok, ha kérdezik: nem tudom. Mert fizikailag lehet azt mondani, hogy kevés volt a magzatvíz, alig voltak fájások, ez volt a legjobb megoldás akkor. Lelkileg meg lehetne azt mondani, hogy képtelen voltam akkor még SZÜLNI, felvállalni egy sorsot, tudatosan, és anyává lenni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Tovább
1756. nap: Egységélmény
Közeledtünk a kitoláshoz, az orvosom, R. kedvesen elmondta, hogy minden úgy fog történni, hogy nekem jó legyen, nem avatkoznak bele a rendesen zajló szülési folyamatba. A szülésznő megkérdezte, hogy megnézheti-e, hogy állunk a méhszájjal – mondtam, hogy természetesen. Ekkor megnézte, megnyugtatott, hogy elsimult méhszáj van, jöhet a baba, a magzatburok ekkor meg is repedt, és gyakorlatilag perceken belül megszületett a gyermek.
Tovább
1755. nap: Nem én szültem
Aztán nyomok. Nem megy. Mondom, nem bírom. Nincs erőm!!! Elfogyott!!! De van!!! – így Ági. Arra kér, szedjem össze minden erőmet és adjam oda a Babának. Így teszek és olyan iszonyatos erővel nyomok, hogy hegyeket lehetne vele mozgatni. És ordítok. Akkorát, mint még soha! Mint egy sakálüvöltés! Egy nyomásra megszületik a gyermek.
Tovább
1754. nap: „Mesés szülés” 2.: Madárfiú
„Kelepelve-kerepelve” fogadott. Beszélt, olyan volt, mint egy nagy, kelepelő madár. Futkosott, de inkább röpködött. Tudták, kisfiút várnak, akinek egy madárnevet szántak. Az lesz a neve, hogy Holló utasa. A név jelentéséről csipogott Éva, mintha csipogna. Sötét madár, de mégse gyászt, hanem jó hírt hoz és nagyon bölcs.
Tovább
1753. nap: „Mesés szülés” 1.: Viráglány
Fokozatosan egyre inkább kizáródik a külvilág, a mama messze kerül, csönd van, Éva elmerül, felbukkan, anyja, nagyanyja csak messziről tekintgetnek le rá, suttogva érdeklődnek, ha valamelyikünk kimegy, Évából valódi vajúdó nő lesz, vajúdása kiárad, elárasztja a mindenséget. És ekkor mesét kér. Meséljünk neki... Bármit lehet, csak ne a Micimackót...
Tovább
