igaz történetek szülésről, születésről

1705. nap: Csúcsfej

Megjelent: 2015. jún. 6.

Az egyik orvos megpróbálta a zsinórt visszanyomni, de nem ment. Mondta, lassan nyomjak, ha jön a fájás, a szülésznő kézzel, inkább ököllel tágított még, a másik orvos, akihez tanácsadásra jártam, belekönyökölt a hasamba, ordított, hogy nyomjak egy nagyot, én nyomtam, ahogy csak tudtam.

Tovább

1704. nap: Elillant

Megjelent: 2015. jún. 5.

Ekkor mindenki elkezdett lassan készülődni, én meg csak ültem megbénultan. Lélekben kapkodtam valami után, ami még az előbb itt volt a szobában köztünk és most már nincs, és a többiek szemében sincs, és úgy fájt a hiánya. Ez a valami nem szokott így elillanni, ez szép lassan beépülni szokott a lelkekbe, sokáig melengeti a szívet.

Tovább

1703. nap: Aggódok

Megjelent: 2015. jún. 4.

A tágulási szak nem lehetett több 20 percnél. Nóra még mindig feküdt. Aztán kirobbant a magzatvíz és rögtön utána jött a baba. Nóra tudta, hogy ez már a gyerek feje, leguggolt az ágy mellé, és érzett egy kis ijedtséget, egy kis bosszúságot, hogy minek is mentünk el, de a tudatát az a felismerés töltötte be elsősorban, hogy EGYEDÜL van.

Tovább

1702. nap: Már nem vagyok annyira kedves (Teodor születése)

Megjelent: 2015. jún. 3.

Férjjel pihengetünk, ágyba bújunk, csókolózunk, gyönyörű vajúdás. Még bírok feküdni. Néha zuhanyozok. Anyu közben játszik a lánnyal, néha beszól dolgokat, hogy hol van a kaja, vagy hogy adhat-e enni a lánynak. Majdnem elküldöm a francba, hogy vajúdok, és ilyen hülyeségekkel zargat. Most nem vagyok kedves. Most ÉN szülök.

Tovább

1701. nap: Úgy szülök, ahogy akartátok (Dorina születése)

Megjelent: 2015. jún. 2.

Azt hittem, szép szülésem volt, azt csináltam, amit kellett... nem voltam tiszteletlen, jól viselkedtem, nem kiabáltam. Nem lett császármetszés… A kórházi öt nap alatt az összes létező nőgyógyásznak letoltam a bugyimat, hogy megvizsgáljon. Férfinek is, nőnek is. De nem szóltam, azt hittem, ez így van jól. Mindenkivel ezt csinálták.

Tovább

1700. nap: A mi kis titkunk (Lilien születése)

Megjelent: 2015. jún. 1.

Egy olyan erő kerített hatalmába, mintha az egész univerzum azért lett volna, hogy minket és nekünk segítsen. Éreztem azt az erőt, amiről olyan sokat hallottam korábban. Elhelyezkedtem négykézláb, a doulám szorította a kezem, és valahogy úgy hozta az élet, hogy a férjem nem az apukáktól megszokott helyen állt, hanem az „érkezési oldalon”.

Tovább