igaz történetek szülésről, születésről

1622. nap: Hogyan kezdődött? (Zsófia)

Megjelent: 2015. márc. 15.

A térdeimet felhúztam és a fejemet megemelve nyomtam teljes erőmből. Ezután egy kis pihenés jött, majd újra nyomtam, és megláttam a fejecskédet. Az arcod lefelé nézett. A következő nyomásra teljesen kibújtál és éles, erős hangon ordítottál. Az valami frenetikus érzés, ahogy tudatosul az emberben, hogy egy élő emberkét szült a világra. Ő az én babám, a vérem, a húsom, a jövőm.

Tovább

1621. nap: Természetes folyamat (Eszter születése)

Megjelent: 2015. márc. 14.

Az volt a döbbenet, hogy nem is volt valami nagyon nagy katartikus élmény, inkább az benne a csodálatos, hogy milyen természetes folyamat ez. Nem tudnék olyan szavakat használni, hogy gyönyörű vagy nagyon szép volt, vagy hogy mennyire megérintett volna (azt hittem előtte, hogy zokogni fogok, amikor kibújik), mert a várttal szemben nem ezt éreztem. Nem vagyok transzban, hanem megéreztem, hogy ez a dolgok rendje.

Tovább

1620. nap: Szemkontaktus (Tomi első rám tekintése)

Megjelent: 2015. márc. 13.

De eljött az a nap, amikor ég és föld mind ránk figyelt, a felső-alsó-oldalsó és még ki tudja, melyik szomszéd is – ők a kelleténél talán kissé jobban is és persze a lakás falain túl. Aggódtak, mert még sokuknak nem volt hasonló élményük, vagy éppen azért, mert negatív élményben részesültek. De én valahogy tudtam, hogy minden rendben lesz. Ági az égi hatalmak földi megtestesítőjeként nyugalmat és békét árasztott a kis szobába.

Tovább

1619. nap: Január 1.

Megjelent: 2015. márc. 12.

Zsófi a vízben vajúdás után a fürdőszobában állva várta kisbabája közeledtét. Sokat hagytuk magukra a szülőket, Ági elmagyarázta, miért. Laci olyan jól szerette Zsófit, hogy a hangokból ítélve felgyorsultak az események. Ha nem tudtam volna, hogy a fürdőben egy szülő pár van, egy „fergeteges” szeretkezésre is gondolhattam volna…

Tovább

1618. nap: „Sorsunk mind össze van torlódva…” (Henrik születése)

Megjelent: 2015. márc. 11.

Máriát a külső jelekre alapozva a szülőszobára irányítják. Háborítatlanul élvezi, hogy senki nem vizsgálja, ügyet se vetnek rá. Eszter, a főbába, az én tanárom. Beszélgetnek és emlékeket idéznek az éppen betévedő orvosokkal, egyikét-másikát Eszter megkínálja Mária szülésével, de kereken elutasítják mindenhonnan.

Tovább

1617. nap: Már nem csak a félelem

Megjelent: 2015. márc. 10.

Szerettem volna belátni a víz alá, valami csíkot vagy libabőrt észrevenni, de nem lehetett. És mégis, egészen biztosan éreztem, amikor a libabőr megjött. Bea kiabált; a haja, az arca, a keze, mindene sugárzott. Azt is tudtam, amikor megrepedt a burok. Látni alig-alig lehetett, mert tiszta volt a magzatvíz. Bea felemelkedett, ült vagy guggolt. Közben nyomott.

Tovább

1616. nap: Megint csak lánynévvel készültünk (Pali születése)

Megjelent: 2015. márc. 9.

Kezdődött a kitolás, ám ekkor Pécsről megérkezett a férjem. Hideg kezével lehűtötte a forró hangulatot. Pihenni kezdtem, Pali visszahúzódott, ő is várt. Lassan újra belelendültünk a ritmusba. Palit több nyomással, a magzatvíz kilövésével, négykézláb hoztam világra. Magamhoz öleltem, bebugyoláltam, egy idő múlva jött valaki, nézzük meg, fiú vagy lány.

Tovább

1615. nap: „Feküdj fel a hullámokra!” (Lukács születése)

Megjelent: 2015. márc. 8.

Ági erre azt mondta: „Feküdj fel a hullámokra!” Csak néztem rá, nem értettem, ezzel mit akar. Aztán hozzátette: a fájások azért jönnek, hogy megnyissanak. Ekkor értettem meg, hogy amit mindaddig csináltam, az a fájások ellen ment, félelmemben hátrafelé mentem előre. Onnantól kezdve együttműködtem a fájásokkal, a fájások fokozatosan, egyre erősödő ritmusával. Már befelé figyeltem.

Tovább