igaz történetek szülésről, születésről

1591. nap: Megint „mi lett volna, ha…” (Marci és egy sikertelen VBAC kísérlet)

Megjelent: 2015. feb. 12.

Az oxitocinos fájások egyre elviselhetetlenebbek, az utolsókkal már úgy érzem, túllépnek a tűrőképességem határain, kis híján leesek az ágyról, közben könyörgök, hogy zárják el, és adjanak valamit, amitől elmúlik. Az elviselhetetlen, szünet nélküli fájdalmak mellett egyre kifejezettebben kezdek érezni éles fájdalmat a hegem körül és a méhszájamban is. Pánik. Minden fájás közben rettegek, hogy ezt már nem fogja bírni a heg.

Tovább

1590. nap: Egy péntek délutáni császár (Csenge)

Megjelent: 2015. feb. 11.

A két óra alatt legalább nyolc vadidegen köpenyes nézett be hozzám a köszönés-bemutatkozás felesleges köreit mellőzve, közülük legalább öt alaposan meg is vizsgált, hümmögtek egymás között, én meg csak kapkodtam a fejem, és próbáltam rájönni, hogy mi folyik körülöttem…

Tovább

1589. nap: Derült égből ikerszülés

Megjelent: 2015. feb. 10.

Alig vártam, hogy együtt legyünk – itt kint, összebújva, biztonságban az ölemben. Közel 20 órás szenvedés, kétség és félelem után, könnyedén, szinte fájdalommentesen, ötperces eltéréssel, mint két pici halacska, sitty-sutty kicsusszantak az ikrek. Megszületett Andris és Gergő. A negyedik és ötödik P. fiú. Két formás, dundi törpike.

Tovább

1588. nap: Születési idő: 15 perc

Megjelent: 2015. feb. 9.

Norbi már a nagykapunál brümmögtette a motort, amikor Palkó kibotorkált a szobából: „Anya, hova mééész?” – sírta el magát. Mami nyugtatta: „Csak a kisöcsiért a kórházba!” „De hát ott van a hasában. Hova viszi…?” Futottunk az autóhoz. Azaz futottam volna, de derült égből villámcsapás, beütött az újabb fájás. Földre rogytam. Anyukám sipítozott, mint az olasz filmekben.

Tovább

1587. nap: Kívánom, hogy mindenkinek ilyen tökéletes szülése legyen! (Áron születése)

Megjelent: 2015. feb. 8.

Közben erősödtek az összehúzódások. A férjem és az édesanyám felváltva masszírozták a derekamat, ami nagyon jólesett. Ági folyamatosan ellenőrizte a szívhangot, és masszírozott ő is. Mindenféle forró borogatásokat rakott rám, a gátra és a hasamra is, amik rettentően jólestek. Bíztattak mindannyian, lesték minden gondolatomat.

Tovább

1586. nap: Hogy juthat ilyen az eszembe? (Máté születése)

Megjelent: 2015. feb. 7.

Aztán a szülőszobán már történtek az események, tőlem teljesen függetlenül. Pontosan nem is emlékszem mindenre. A lábam fel volt szíjazva már a kezdetektől, nagyon fájt a derekam, szerettem volna egy kicsit felállni, megmozgatni magam, de „természetesen” nem lehetett. Nagyon ki volt száradva a szám, de inni sem lehetett.

Tovább

1585. nap: Ezüst gyöngyökből fűzött karkötő (Ági születése)

Megjelent: 2015. feb. 6.

Azt érzem, hogy én semmit nem csinálok, a testem, a méhem tudja, mi a dolga, és egyszerűen nem történhet semmi más, meg fogja szülni ezt a babát. Valahol mámorító az érzés. Azért írom, hogy valahol, mert közben persze tele vagyok félelemmel és görccsel, de mégis erős bizalommal. Egyszer mondom azt is, hogy „köszönöm, hogy hagytok”, mert tényleg annyira hálás vagyok érte, hogy nem sürgetnek, nem vezényelnek, nem beszélnek, egyszerűen tiszteletben tartják, ami történik, és hagyják történni.

Tovább

1584. nap: Hatalmi harc (Miki születése)

Megjelent: 2015. feb. 5.

Na, most akkor nyomjak, vagy ne... tudom, hogy itt egy brancson belüli hatalmi harc áldozata is vagyok egyben, a mellettem álló doki főorvos (sokáig azt hiszem, hogy a prof maga, láttam korábban többször a szobájából kijönni), a dokim nem vitatkozik vele, hogy ne nyomasson erőszakosan, engem próbál szabotázsra rávenni, én meg nem tudom, hogy most szabotáljak vagy nyomjak...

Tovább