igaz történetek szülésről, születésről

1599. nap: Oxitocin plusz az orvosnő súlya

Megjelent: 2015. feb. 20.

Bejött az orvosnő, ráfeküdt a gyomromra, a szülésznő volt a lábamnál. A szülésznő folyamatosan mondta az orvosnőnek, hogy még nyomja a hasam, ő pedig mondta, hogy már teljes könyökkel rajtam van (egy kb. 90 kg-os nőről van szó). Férjem az utolsó pár percre kiment. Megszületett a baba.

Tovább

1598. nap: Hogyan lettem otthonszülő apuka?

Megjelent: 2015. feb. 19.

Csodálatos érzés volt tartani a guggoló feleségemet a baba kibújásakor, azt hiszem, meg is könnyeztem a dolgot. Számomra a legnehezebb feladat ez után következett: valahogy úgy rendezni a földön a párnákat, a feleségemet és a hozzá még a köldökzsinóron keresztül kapcsolódó kisdedet, hogy végül a megfelelő helyzetbe kerüljenek, és az átmeneti pozíciók közben se feszüljön meg a köldökzsinór, és ne is kerüljön legalulra az újszülött.

Tovább

1597. nap: „Nyugi, valami történni fog”

Megjelent: 2015. feb. 18.

Az agyam szélén távolról, a harmadik ötperces fájás után átfutott, hogy vannak, akik ilyenkor kezdenek el öltözni, lépcsőn lemenni, kórházba zötykölődni. Nagyon békés, nyugodt minden, jó nekem itt a saját fürdőkádunkban a kisfiunkhoz közel – éreztem egyértelműen.

Tovább

1596. nap: A nap kiválasztódása, amelyen megszületik gyermekünk

Megjelent: 2015. feb. 17.

Mire Ági ideért, gyakorlatilag kitágultam, s kicsit meg is torpantam: biztos, hogy akkor most szülök, és ránk lesz bízva a gyermekünk? Így hagytam, hogy Ági javasoljon pózokat, de az erőmet nem tudtam teljesen beleadni. Végül én térdeltem le a földre, és támaszkodtam az ágyamra, s eldöntöttem: mindent beleadok.

Tovább

1595. nap: Amikor nem minden úgy megy…

Megjelent: 2015. feb. 16.

Feri Mónikát hátulról tartotta. Mónika hol guggolva, hol négykézláb próbált segíteni a babának. A muskotályzsályás borogatáson és a masszírozáson kívül néha inni kért. Úgy éreztem, nem mer elmerülni, belemenni a szülésbe.

Tovább

1594. nap: Egy kis szappan belecsöppen (Jónás)

Megjelent: 2015. feb. 15.

Most meg már az ismerős „tolófájás” jön, ami annyira fáj, hogy muszáj üvöltenem, ahogy a torkomon kifér. Minden egyes fájás olyan, mintha valami átszáguldana rajtam; érzem, ahogy közelít abból az irányból, amerre a fejem van, bemegy a torkomon keresztül, és szét akar feszíteni.

Tovább

1593. nap: Jó kis EDA (Marcus születésének története)

Megjelent: 2015. feb. 14.

Megmondták, mikor jön a kitolás, felfektettek az ágyra, lábam kiköt, és akkor most nyomjak. Persze semmit sem éreztem, gondolom a jó kis EDA-tól. Mondták ugyan, hogy mikor nyomjak, de nem jól nyomtam, nem igazán sikerült. Még jó, hogy erős férfi dokit választottam, így ki tudta nyomni a hasamból a gyereket. Az persze már mellékes, hogy szanaszét szakadtam, a gátmetszés ellenére is.

Tovább

1592. nap: Egy nem otthon végződött mese (Hajna születése, avagy a mi VBAC2 történetünk)

Megjelent: 2015. feb. 13.

Úgy tűnik, ebből tényleg szülés lesz. Akkor viszont most enni kéne, hogy energiát gyűjtsek, később már lehet, hogy nem lesz étvágyam. Kérek egy szendvicset. Beleharapok. Már nem megy le a torkomon. Járkálok. Térdelek. Járkálok. Térdelek. Leparkolok a fotel előtt. Lassan megszűnik minden, csak én meg a fájások vagyunk.

Tovább