1599. nap: Oxitocin plusz az orvosnő súlya
Bejött az orvosnő, ráfeküdt a gyomromra, a szülésznő volt a lábamnál. A szülésznő folyamatosan mondta az orvosnőnek, hogy még nyomja a hasam, ő pedig mondta, hogy már teljes könyökkel rajtam van (egy kb. 90 kg-os nőről van szó). Férjem az utolsó pár percre kiment. Megszületett a baba.
Tovább
1598. nap: Hogyan lettem otthonszülő apuka?
Csodálatos érzés volt tartani a guggoló feleségemet a baba kibújásakor, azt hiszem, meg is könnyeztem a dolgot. Számomra a legnehezebb feladat ez után következett: valahogy úgy rendezni a földön a párnákat, a feleségemet és a hozzá még a köldökzsinóron keresztül kapcsolódó kisdedet, hogy végül a megfelelő helyzetbe kerüljenek, és az átmeneti pozíciók közben se feszüljön meg a köldökzsinór, és ne is kerüljön legalulra az újszülött.
Tovább
1597. nap: „Nyugi, valami történni fog”
Az agyam szélén távolról, a harmadik ötperces fájás után átfutott, hogy vannak, akik ilyenkor kezdenek el öltözni, lépcsőn lemenni, kórházba zötykölődni. Nagyon békés, nyugodt minden, jó nekem itt a saját fürdőkádunkban a kisfiunkhoz közel – éreztem egyértelműen.
Tovább
1596. nap: A nap kiválasztódása, amelyen megszületik gyermekünk
Mire Ági ideért, gyakorlatilag kitágultam, s kicsit meg is torpantam: biztos, hogy akkor most szülök, és ránk lesz bízva a gyermekünk? Így hagytam, hogy Ági javasoljon pózokat, de az erőmet nem tudtam teljesen beleadni. Végül én térdeltem le a földre, és támaszkodtam az ágyamra, s eldöntöttem: mindent beleadok.
Tovább
1595. nap: Amikor nem minden úgy megy…
Feri Mónikát hátulról tartotta. Mónika hol guggolva, hol négykézláb próbált segíteni a babának. A muskotályzsályás borogatáson és a masszírozáson kívül néha inni kért. Úgy éreztem, nem mer elmerülni, belemenni a szülésbe.
Tovább
1594. nap: Egy kis szappan belecsöppen (Jónás)
Most meg már az ismerős „tolófájás” jön, ami annyira fáj, hogy muszáj üvöltenem, ahogy a torkomon kifér. Minden egyes fájás olyan, mintha valami átszáguldana rajtam; érzem, ahogy közelít abból az irányból, amerre a fejem van, bemegy a torkomon keresztül, és szét akar feszíteni.
Tovább
1593. nap: Jó kis EDA (Marcus születésének története)
Megmondták, mikor jön a kitolás, felfektettek az ágyra, lábam kiköt, és akkor most nyomjak. Persze semmit sem éreztem, gondolom a jó kis EDA-tól. Mondták ugyan, hogy mikor nyomjak, de nem jól nyomtam, nem igazán sikerült. Még jó, hogy erős férfi dokit választottam, így ki tudta nyomni a hasamból a gyereket. Az persze már mellékes, hogy szanaszét szakadtam, a gátmetszés ellenére is.
Tovább
1592. nap: Egy nem otthon végződött mese (Hajna születése, avagy a mi VBAC2 történetünk)
Úgy tűnik, ebből tényleg szülés lesz. Akkor viszont most enni kéne, hogy energiát gyűjtsek, később már lehet, hogy nem lesz étvágyam. Kérek egy szendvicset. Beleharapok. Már nem megy le a torkomon. Járkálok. Térdelek. Járkálok. Térdelek. Leparkolok a fotel előtt. Lassan megszűnik minden, csak én meg a fájások vagyunk.
Tovább
