igaz történetek szülésről, születésről

1471. nap: Lányunk születik (Lea)

Megjelent: 2014. okt. 15.

Ági megvizsgált, és mondta, hogy döntsem el, hogy most azonnal elindulunk-e haza, és akkor talán hazaérünk szülni, vagy mi legyen. És nem indultunk. És nem is emlékszem erre a szülésre sem pontosan. A borogatásokért örök hála! A gátvédelemért is! A biztatásért! A türelemért! Az időért! És a burok csak a kitoláskor repedt meg...

Tovább

1470. nap: A bába és a baba is megérkezik (az első, aki hamar jött a tesó után, mégis sokat kellett rá várni, Csanád Máté)

Megjelent: 2014. okt. 14.

Fájdalom, visítás (mint utólag megtudtam, nagyfiam csak annyit mondott: nem ijesztő, olyan anyu hangja, mint amikor a teáskanna sípol…). Még egy erős fájás. Elfolyt a magzatvíz. Kértem a babámat, hogy ha már ennyit vártam rá, most aztán már jöjjön ki! A bába még sehol. Anita bejött, kérdezte, kérek-e borogatást, Apuka kérdezte, masszírozzon, kezeljen-e, mondtam: NE! Nem kérek semmit!

Tovább

1469. nap: Megnyílni (az első barna, Bendegúz Márton)

Megjelent: 2014. okt. 13.

A nagyok még itthon voltak, épp indultak suliba. Gyorsan reggeli, szendvics, táska, tiszta ruha stb. Majd kiléptek az ajtón… és azon nyomban elkezdtem ordítani! Mintha mindazt a fájást, ami zajlott bennem, nem is éreztem volna, amíg ott voltak, hisz rájuk kellett figyelni. Majd amint magamra maradtam, elöntött a fájdalom…

Tovább

1468. nap: Ha már idáig kitolta… (az első fiú, Ámon Dániel)

Megjelent: 2014. okt. 12.

Én egyre erőtlenebbnek éreztem magam, remegett kezem-lábam, és azt éreztem, hogy nem bírom tovább. Egyre csak azt kiabáltam, hogy „Anya! Anyám! Anya!” Kérdezték, odahívják-e, de valahogy azt éreztem, nem is a földi Édesanyámhoz kiabálok, hanem valami Nagy Anyához, aki mindent tud, aki tud segíteni minden női dologban…

Tovább

1467. nap: Sok idegen ügyködik rajtam (az elsőszülött, Alma)

Megjelent: 2014. okt. 11.

Majd egyszer csak egy magzatmázas, lucskos babát tettek a hasamra – gondoltam, biztosan ő az, aki belőlem jött ki… de annyira váratlanul ért az egész helyzet – a sok idegen ember hangjával, érintésével, nyomásával volt tele a tudatom és a lelkem –, hogy egyáltalán nem voltam kész a fogadására.

Tovább

1466. nap: Kilépés (Zsombor születése)

Megjelent: 2014. okt. 10.

Emlékszem, ahogy B. buzdított, hogy üvöltsek, mert az nyílás. Biztos, nyílás is, meg kilépés, egyszerre. Pedig a fájdalom segítség lehetett volna, ha nem megszabadulni akarok tőle, hanem a figyelmemet ráirányítani, összpontosítani, belebújni a fájdalomba, tisztán érzékelni azt, valószínűleg gyorsabb lehetett volna a folyamat.

Tovább

1465. nap: Az istállóban

Megjelent: 2014. okt. 9.

Valaki mesélte, hogy ha a jószágokkal együtt alszol, különös kötődés alakul ki bennük. Egyszer későn tudtam csak elindulni, és nem akartam felzörgetni a családot, hanem az istállóban aludtam. Szokatlan volt, mégis bensőséges. Pár éve, amikor beköltöztek a fecskék, újabb kiváló minősítést kapott bennem az istálló. Egy hely, ahol jó lenni, ami megtelik élettel.

Tovább

1464 nap: Labdababa (doulamese)

Megjelent: 2014. okt. 8.

Úszom velük a boldogságban ruhástul átázva. Ja? Csereruha? Ennyire nem vagyok rutinos. Először esik meg velem, hogy szülés résztvevőjeként nem én szülök. A következő kontrakció hangkísérettel érkezett, mire a gyerekek boldogan befutottak. Elől jött a még legkisebb gyermek, Misike ragyogó tekintettel. A szemébe nézve minden aggályom elszállt.

Tovább