1487. nap: Eliza, a sorsfordító
Szerencsére Tünde ott volt, az ő tekintetéből viszont sugárzott a bátorítás, úgyhogy volt miből erőt merítenem. Hihetetlen volt, ahogy remegett mindenem, és nem értettem, hogy nem tudok úrrá lenni rajta, és akkor nagyon megnyugtatóan azt mondta, hogy ez teljesen rendben van, vajúdik az egész testem, ne csodálkozzak ezen. Éreztem magamban azt a hihetetlen erőt, ami fölött nem tudtam uralkodni, és teljesen átvette az irányítást, hogy milyen hatalmas, és pontosan tudtam, hogy nélküle nem menne.
Tovább
1486. nap: Ha kórház, nagyon tudatosnak kell lennem (Panna születés)
Sokat készültem erre a szülésre, mert tudtam, hogy ha kórházba megyek, nagyon tudatosnak kell lennem, hogy ne zavarjon meg az idegen környezet. A Szülés, ahol én irányítok! (Marie F. Mongan) című könyvből tanultam meg és gyakoroltam a hipnoszülés módszerét, amit tényleg tudtam használni. Megértettem belőle a fájás értelmét, a számolásos, lazító technikák elterelték a figyelmemet a fájdalomról, tudatosan éltem át minden percet.
Tovább
1485. nap: Magára hagyott szülés (Bendegúz születése)
Jönnek a fájások, úgy érzem, belehalok. Nem akarok császárt semmiképpen, jól akarom csinálni, de még sosem szültem, és senki nincs velem, aki már látott volna ilyet közelről… (Apa kisfia végül császárral született, így őt is meglepi a folyamat.) Felidézem ismerőseimet, akik szültek és túlélték, mindenki megcsinálta, ez az élet rendje, lehet, hogy ennyire fáj, de kinyílok, engedem, engedem, koncentrálni próbálok.
Tovább
1484. nap: Különös szilveszter
Kicsit félve szóltam deceber 31-én este tízkor Áginak, hogy ne haragudjanak, hogy elrontom a szilveszteri programjukat, de szeretném, ha eljönnének. Azt válaszolta, hogy jönnek, és ennél jobb szilveszteri programot el sem tud képzelni. Ez határtalanul jólesett, megnyugtatott. Életem során Ági sokszor megtalálta azt az egy mondatot, ami nekem akkor nagyon fontos volt. Sokszor eszembe jut, hogy milyen más úgy szülni, hogy örülnek nekem, és nem pedig egy bosszantó problémának tartanak.
Tovább
1483. nap: A harmadik is otthon
Így hát jártam Ági nyakára, győzködtük, hogy folytassa, ne hagyjon most cserben, nem szívesen szülnénk ketten otthon a férjemmel. Két hónap múlva úgy döntött, hogy vállalja. És sokan ezért támadják őt, de nekem akkor hatalmas kő esett le a szívemről. Néha van némi lelkiismeret-furdalásom, hogy miattunk járt így, akik kértük, hogy folytassa, de nem tudom, mi lett volna velem nélküle. Amikor kiderült, hogy eljön hozzánk, éreztem, hogy minden rendben, és biztonságban leszek.
Tovább
1482. nap: Otthon minden egyszerűbb – a második fiam születése
Együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, és életem legkellemesebb élménye, olyan békés és meghitt volt minden, boldog várakozás valami jóra. Amikor jött a fájás, mindenki csendben maradt, figyelt és várt, majd beszélgettünk tovább. Majd eljött a befelé fordulás, és már csak magamra figyeltem, de boldog voltam, és hihetetlen biztonságban éreztem magam.
Tovább
1481. nap: Egy átlagos kórházi szülés 16 évvel ezelőtt
Azt hittem, a kórházban figyelnek rám, ha baj van, biztonságban leszek, segítenek. Ehelyett azt láttam, hogy az egy gépezet, ahol van egy rend, amibe te vagy beleillesz, vagy sem. Ha nem, hát akkor így jártál, peched volt. Szerencse kell hozzá, a pénz sem elég, ha nem tudod, hogy mikor kinek kellene adni, és nem ismered a helyi játékszabályokat.
Tovább
1480. nap: Szerelmünk gyümölcse (Csenge Zoé)
Egyből mentünk a szülőszobára, mivel teljesen kitágultam, hat órakor már fent feküdtem a szülőágyon, infúzió, CTG, lábaimat felrakták a kengyelbe, és már jött is a fájás, burkot repesztettek, a szülésznő és a dokinő (megjegyzem, se szülésznőt, se dokit nem fogadtam), mondja, hogy nyomjak, hál’ istennek, ezt vártam már.
Tovább
