igaz történetek szülésről, születésről

1456. nap: Kedves-kedves Ágnes! (Bendegúz)

Megjelent: 2014. Sze. 30.

Két út indul egy pontból… az egyik a természetesség, egyszerűség útja, a magától értetődő út. A másik irányba a rendkívüliség, a csoda, a megismételhetetlen, a nagyszerű indul. És ott, ahol megszületett ő, ez a két út összekunkorodott, és körré vált…

Tovább

1455. nap: Az erőtlen lemondás átalakult elfogadássá (Emma Ágnes születése)

Megjelent: 2014. Sze. 29.

Mivel már volt egy császárműtétem, ezért a CTG-t rám tették, de több alkalommal megszöktünk a mosdóba, ott „fű alatt” zuhanyoztam is, ami sokat segített. Amire emlékszem, hogy csak teltek és teltek az órák, a fájdalmat megpróbáltam átélni, elengedni, amin sokat segített a dúlám sok-sok meleg borogatása, a masszírozás, labdán lazulás és a férjem karjába való kapaszkodás, ringatózás.

Tovább

1454. nap: Nem is így képzeltem el (Levente érkezése)

Megjelent: 2014. Sze. 28.

A családom úgy értékelte ezt az egészet, hogy én nem voltam képes megszülni a gyereket, és örülhetek, hogy császármetszéssel világra segítették őt. Ez volt az inkább, ami miatt keresni kezdtem magamban és a történtekben a hibát, hiszen a valóban indokolt, életmentő műtéttel egyetértek én is, de miért kellett vajon odáig eljutnunk, hogy szükségessé váljon a császármetszés?

Tovább

1453. nap: Csodák pedig történnek… (Ida születése)

Megjelent: 2014. Sze. 27.

A szülésznő megnézte a méhszájamat, ami akkorra 9 cm-­nyire volt nyitva. Onnantól kezdve nagyon gyorsan történt minden. A fájdalom hirtelen egészen más lett. Úgy tudnám leírni, hogy a „világos” fájást felváltotta egy roppant erős, lefele irányuló nyomás.

Tovább

1452. nap: A kanapén (Máté születése)

Megjelent: 2014. Sze. 26.

Aludtunk, és arra ébredtünk, hogy valami baja lehet anyának. Apa először vissza akart terelni bennünket a szobába, de aztán kiültünk a kanapéra csendben, és onnan nézelődtünk, pont a születés pillanataiban. Majd körülvettük az újszülöttet...

Tovább

1451. nap: Sziklán (Csongi születése)

Megjelent: 2014. Sze. 25.

Ekkor megpróbálták kinyomni belőlem a gyereket. Ez sem ment rögtön. Akkor nagy sürgés-forgás támadt. Megint maxra tekerte az oxitocint. Hozták a vákuumot. Mondták, hogy hogy nyomjak. Persze ekkor már háton feküdtem. Együtt kellett működnöm velük. Tettem, amit mondtak. Vágás-repedés-húzás-vonás, és kint volt. Rám tették a törölközőben, amit én varrtam neki. Két kíváncsi, édes szempár nézett rám. Sohasem láttam szebbet.

Tovább

1450. nap: Bába lettem

Megjelent: 2014. Sze. 24.

A szobában ő, a nő, az ágyon, egy szál pólóban. Mindenféle hangokat adott. Bementem hozzá. Izzadtságszag csapta meg az orromat. (Állítólag a kitolási szak jele.) Közismert, hogy jóformán nincs szaglásom, de most lett. A fenekéről virított a libabőr. (A bábáink megfigyelése, hogy a kitolási szak kezdetekor megjelenik a farpofákon a libabőr, máshonnan pedig eltűnik.). Amint meglátott, egészen biztosan érezte, hogy nyomnia kell. Megpróbáltam azt gondolni, hogy tévedek.

Tovább

1449. nap: Hogy jutottunk idáig? – Indi szüle(sz)tése

Megjelent: 2014. Sze. 23.

Készülődik a rutinműtétre mindenki, sztorizgatnak, valaki egy bőrszíjjal játszik, a következő pillanatban hopp, rám csatolják! „Mi ez??? Nem vagyok dilis!” Hát, ez csak a biztonságom miatt van! Jön a kék lepel, akkor is kihúzom a csuklóm a bőrszíj alól! Valaki egy ollóval játszik, nem tudom, mi folyik itt, de a főszereplő én vagyok, s rajtam csattan a bőrszíj. A vénámba már folyik a csodaszer, a hisztérika nyugodni látszik, jön egy hullám, elvisz, de hééé, én rossz hullámra szálltam, nekem nem is szabadna itt lennem!

Tovább