igaz történetek szülésről, születésről

1356. nap: Levágtak (Áron születése)

Megjelent: 2014. jún. 22.

Tudatosan nem jártam se kórházi szülésfelkészítőre, nem olvastam könyveket, és nem voltam kíváncsi az internetes fórumokra se (utóbbi kettő nagy hiba volt), mert azt gondoltam, hogy ha kiskutya, kismacska, meg a természeti népek is megszülnek egyedül, minimális beavatkozással, akkor én egy jól felszerelt kórházban mitől ne szülnék meg?

Tovább

1355. nap: Véletlen találkozás (dúlamese)

Megjelent: 2014. jún. 21.

Kavarognak bennem az érzések, gondolatok. A lányom még nagyon pici, nem szerettem volna még szülést vállalni, csak egy-két hónap múlva. Ez az anyuka mégis hozzám jött, engem talált meg, talán nem véletlen. Egyáltalán hová menjünk 40 hetesen, ahol szívesen látnának minket?

Tovább

1354. nap: Tüsszentés, avagy minden értünk van (Merse születése)

Megjelent: 2014. jún. 20.

Sem az út, sem a kórházba kerülés nem lassított le. Bedobtam a gyeplőt, és hagytam magam sodródni. Szétrúgtam az ágyat, és kiabáltam. Csak nők voltak körülöttem. Egyébként mit keresnek a férfiak a szülésnél?

Tovább

1353. nap: Kismamák (dúlamese)

Megjelent: 2014. jún. 19.

A teljes család jelen van, így nem tud magára koncentrálni, zavarják a körülmények. Felmegyünk az emeletre, férje is jön. Még nem indulunk sehová. Alig telik el pár perc, keresi a helyét, a pózokat, kipirulva az arca, mélyül a légzés. A fájások egyre hosszabbak lesznek. Biztatom, hogy csinálja, ami jól esik. Hihetetlenül felgyorsulnak az események.

Tovább

1352. nap: Kórházban, nyugalomban (Áron születése)

Megjelent: 2014. jún. 18.

A vizsgálat mindent rendben talált, a tágulás bő másfél ujjnyinak bizonyult. Egy órányi haladékot kaptam az erős, rendszeres fájások beindulására, aztán oxitocinos indítást irányoztak elő. Ettől féltem… Bátortalanul hozakodtam elő a szülési tervünkkel. Az orvos meglepően reagált: „Ja, szülési terv van? Akkor veszünk vért, aztán ha nincs fertőzésveszély, szenvedhet, ameddig akar!”

Tovább

1351. nap: Bizonytalanság, jó szándék, kétségbeesés (Bence születése)

Megjelent: 2014. jún. 17.

A kicsi szívhangja romlott (bár erről utólag nem vagyok meggyőződve, ám első szülőként rettenetesen ijesztő, ahogy a kihangosított, gyors dobogás az összehúzódások alatt lassabbá válik). Kaptam méhszájlazító injekciót, aztán oxitocininfúziót is. Már közel volt a kitolási szak – a félelem, a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság érzésére emlékszem leginkább.

Tovább

1350. nap: A tisztulás útja (Enikő születése – visszaemlékezés nyolc év után)

Megjelent: 2014. jún. 16.

Mozdulni nem mertem (bár szabadott volna), mert az infúzióval oda voltam szögezve. Kerestem valami kapaszkodót. A gyermekem szívhangját zengte a CTG. Ez az! Hangosítsátok fel! Még! Erősebben! Ez a szabályos morajlás átsegített a békés elfogadásba. Már csak a testemnek fájt, a lelkem a gyermek fogadására készült.

Tovább

1349. nap: Az idő itt nem fontos (Gergő születése – visszaemlékezés)

Megjelent: 2014. jún. 15.

Egyszer csak zörögve begurult egy asztalka. Kontrakció miatt felültem, és megláttam a sok félelmetes eszközt. Nemcsak a szüléstől, de az élettől is elment a kedvem. Kizökkentem. Mikor újból megjelent az orvosom, már kitolásra készült, de csalódottam mondott valami lesújtót. „Oxitocinra lesz szükség” – jegyezte meg.

Tovább