igaz történetek szülésről, születésről

1206. nap: A kilencedik, a legkisebb – „Isten áldja meg ebben a szép állapotban!”

Megjelent: 2014. jan. 23.

Örülök, hogy megtaláltuk Ágiékat. Jó volt vele szülni, sokkal jobb, mint kórházban. Amikor meghallják, hogy hány gyerekem van, mindig azt szokták mondani, hogy „akkor te biztosan könnyebben szültél, mint én”. Hát nem. Egy könnyű szülésem sem volt.

Tovább

1205. nap: A nyolcadik – nem akartam elengedni

Megjelent: 2014. jan. 22.

Aztán egyszer csak minden abba maradt. Tök jól éreztem magam. Eltelt húsz perc(!) egyetlenegy összehúzódás nélkül. Kezdtem virgonckodni, jól érezni magam: ha-ha mégis megúszom! Az orvos, egy nő, kezdett ideges lenni, és utasította a szülésznőt, hogy adjon oxitocint.

Tovább

1204. nap: A hetedik – a szülés nagyon intim dolog

Megjelent: 2014. jan. 21.

Este telefonáltam Áginak, hogy jöjjön el. El is jött, de nagyon fájt a feje, kérdezte, nem lenne-e baj, ha ő lefeküdne a másik szobában. Én mondtam, hogy egyáltalán nem baj, én teljesen jól elvoltam a férjemmel. Szokás szerint kicsit hangos voltam, de nem volt semmi vészes.

Tovább

1203. nap: A hatodik – vizsgálatok nélküli, stresszmentes várandósság

Megjelent: 2014. jan. 20.

A nyaralás után a húgomnál voltam, aki éppen egy barátnőjénél lakott egy Szentendre melletti tanyán. Felkészültem arra, hogy ha kell, a férjem nélkül is megszülök. Volt még két vaklármám, de ezek az összehúzódások már igenis útkészítők voltak.

Tovább

1202. nap: Az ötödik – a nagy fej az okosság jele

Megjelent: 2014. jan. 19.

Aztán ahogy haladt előre az idő, nem tudom, mikor, elkezdett valami megváltozni. Nagyon furcsa és nagyon rossz érzés volt. A legjobban az zavart, hogy fogalmam sem volt, hogy hol tartunk. Éreztem, hogy a baba a szülőcsatornában van, iszonyúan fájt minden egyes összehúzódás, úgy éreztem, szerteszét reped az arcom.

Tovább

1201. nap: A negyedik – elindulhattam az önelfogadás és a gyógyulás útján

Megjelent: 2014. jan. 18.

Aztán jött egy hatalmas erő, feltérdeltem, és elkezdtem áriázni, a gyermek pedig kijönni. Amikor megszületett a feje, volt egy kis szünet, mintha akkor még gyorsan meggondolhatnám magam, hogy mégsem szülöm meg, aztán szóltak, hogy ez a gyermek most már nagyon szeretne megszületni, na, akkor elengedtem.

Tovább

1200. nap: A harmadik – nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna

Megjelent: 2014. jan. 17.

Még nem telt le a két óra, kitoltak a folyosóra, ott várakoztunk. A kicsike az ajtó mögött üvöltött az inkubátorban, mondtam az apjának, hogy menjen oda hozzá. Nagyon vicces volt: a gyerek üvölt, mint a sakál, az apja meg a nagyapja meg ott gyönyörködnek benne, hogy milyen szép.

Tovább

1199. nap: A második – szégyen és megaláztatás

Megjelent: 2014. jan. 16.

Iszonyúan kiakadtam. Egyedül fekszem a szobában, fáj a sebem, hőség van, és egyáltalán nem őt akartam provokálni, ha kopogott volna, betakaróztam volna. Azt gondoltam: Szemérem, itt??? Ha végigerőszakolt volna egy egész társaság, akkor sem vagdaltak volna szét!!!

Tovább