1175. nap: Amikor a főorvos úr nem hagy szülni (Samu)
Megkért, hogy feküdjek fel az ágyra, hogy megvizsgáljon. A vizsgálatkor máris előkerült egy hosszúkás eszköz, kérdésemre a legnagyobb természetességgel felelte, hogy hát burkot repesztünk. Megdöbbentem, hiszen arról volt szó, hogy mindent megbeszélünk előre, ő csak javaslatokat fog tenni, semmi olyan nem történik, amit én ne akarnék.
Tovább
1174. nap: A dolgok nem kívülről kezdődnek, hanem belülről (a második: Simon)
Ábelnél töredékét éreztem ennek a fájdalomnak. Ági válaszol bölcsen, igazat. Értem, hogyne érteném! De nagyon fáj! Tudom én, hisz a „dolgok nem kívülről kezdődnek, hanem belülről”, ahogy a lelkem fáj, a testem is szenvedi a csalódást. De nagyon fáj!
Tovább
1173. nap: Szolgálat alázattal és tudással (az első: Ábel)
Szétpattant a burok, meleg életvíz öntött el mindent. Mintha egy lufi kipukkadt volna, nagyon hasonlíthatatlan érzés! Nem kiabáltam, szinte nyögdécseltem csak, de nem megfelelésből, vagy mert úgy gondoltam jónak, hanem nem kellettek a külső hangok. Akkor és ott nekem így volt jó.
Tovább
1172. nap: Így kezdődött…
Nemsokára én már azt gondoltam, hogy az utcán fogok megszülni, mert csak nem hagyták abba a beszélgetést, de aztán mondtam, hogy „Na, most már gyerünk!” És akkor mentünk.
Tovább
1171. nap: Életem legfantasztikusabb utazása (Zorba születése)
Ezt a semmihez sem hasonlítható, különösen áldott állapotot a kórházi rutin igyekszik teljesen gépiesre, mechanikusra színezni, azt hazudva, hogy a természet annyira ostobán alkotott meg egy nőt, hogy annak a teste képtelen mindenféle cseppet sem veszélytelen, de annál inkább szükségtelen beavatkozások nélkül életet adni egy új embernek.
Tovább
1170. nap: Ami a jussom (Uzonka születése-szülése)
Már a várandósság, várandósgondozás sem jelentett akkora terhet, feszültséget számomra, mint első alkalommal; nem kellett titkolóznom, nem féltem az ismeretlentől, mert már nem volt az, tudatosabban külön tudtam választani a vágyaimat a lehetőségeimtől...
Tovább
1169. nap: Paradigmaváltás (Nemere születése-szülése)
Jön egy újabb fájdalom, már azt sem bánom, hogy a hasamra nyom kicsit, csak már kint legyen a kicsike, közben a szülésznő kettévágott, mint egy disznót, jól belém nyúlt, s kirángatta belőlem a fiúcskát. Drága, drága első szülöttem, hát mit tettek veled?
Tovább
1168. nap: Félix születése apaszemmel – azaz, hogyan diagnosztizáltak HBA*-val
A nappaliban az ágy ugyanaz, amelyiken Léna született, a konyhában a szék ugyanaz, ahol meg Ábel. A lakásban ugyanazok az illatok. A világ benn van most. Csak itt.
Tovább
