1114. nap: Turbó Luca megérkezett
Mindenki nevetett Turbó Lucán, ahogy ők nevezték, a doki meg mondta, hogy nem is kell a szüléshez orvos (ha tudta volna, hogy ezt mi is így gondoljuk, csak éppen a mai helyzet nem kedvez ennek az elgondolásunknak, mert egy bába sem vállalt otthonszülést…).
Tovább
1113. nap: „Itt az ideje, hogy elengedje Lilit!”
Megkérdezték, hogy hogyan szeretnék szülni, és rögtön rávágtam, hogy szülőszéken. Ekkor ráülhettem a szülőszékre, amit felraktak a franciaágyra, és mögé ült Ádám – ő volt a karfám.
Tovább
1112. nap: Hajrá, fájás!
Ági olyan kilenc óra tájt érkezett, szívhangot hallgatott, mindent rendben talált. Míg vártuk a kitolási szakot, beszélgettünk a szünetekben. Nagy szükségem lehetett még ekkor is arra, hogy elengedjek ezt-azt... és Ági ebben is partner volt! S ekkor jöttem rá arra is, hogy félek a kitolástól. Hogy miért? Talán az előző szülések emlékei miatt?
Tovább
1111. nap: Az ember teste végzi a dolgát (Zente születése)
A kitolás valamivel könnyebb volt, mint amire számítottam. Igazából nem nyomtam, illetve nem tudatosan nyomtam. Ágiék azt mondták az információs héten, hogy a valódi tolófájás, amit választott pózban él át az ember, olyan erő, amit nem lehet visszatartani, és nem lehet még csak irányítani sem.
Tovább
1110. nap: Hirtelen sokan lettek a szobában (Szezi születése)
Hubyt a várószobában ültette le Gabi, engem pedig elküldött átöltözni. Ekkor tört rám először a pánik. Egyedül voltam egy pici vizsgálóban, és vártam a sorsom, nem tudtam, mire számíthatok. Folyamatosak voltak a fájások, és ezúttal egyedül kellett átvészelnem őket. Itt éreztem először és talán utoljára, hogy félek.
Tovább
1109. nap: A harmadik – feloldozás
Sok apró jel (barátok, ismerősök, véletlenek és többek között ezek a szüléstörténetek) jött szembe, és egyszer csak kikötöttem az otthonszülésnél. A férjem dobott egy hátast, de azért nem is vett annyira komolyan. Majd megnéztük a „Business of being born” című filmet, egymásra néztünk, és egyértelmű volt, nem kellett magyarázkodni, a kórházi protokollból nem kértünk többet.
Tovább
1108. nap: A második – A kórházi protokoll megint nyert
Új orvos kedves, emlékszik rád, viszont, ha karácsonykor akarsz szülni, akkor keményen ráköt az oxitocinra akkor, amikor ő ráér. Na, hát ahogy azt kell, kettő perc alatt maxon kezdtem fájni, minden átmenet nélkül.
Tovább
1107. nap: Az első – úszni az árral
Persze vágtak meg parancsolgattak, teljesen alárendelt voltam. Amikor megszületett a kisfiam, nem éreztem semmit, több nap volt, mire fel tudtam dolgozni az „élményt”, tudatosan nem gondoltam a szülésre, mert hányingerem lett.
Tovább
