1061. nap: „Császármetszéssel jöttem a világra” – Ármin beszélget édesanyjával a születéséről
„A pocakodban volt egy lufi, amiben víz volt és abban voltam én.” „Mielőtt megszülettem, madár voltam.” „A pocakodban minden lila volt.”
Tovább
1060. nap: Pont fordítva (Ármin születése)
Hajnalban kitessékelnek zuhanyozni: „Csak nem így akarja fogadni a babáját?” Két órával az előtt, hogy felkelhettem volna. Öt napig posztspinális fejfájás, szerintem bárki belehalna.
Tovább
1059. nap: Ismeretlen idegen, de mégis ismerős (Jakab)
Itt még nagyon kedvesen kértem, hova tegyék a borogatást, gondoltam is, hogy ez a szülés még biztos odébb van, mert még túl kedves vagyok. Aztán amikor elkészült a helyem, mondták, hogy álljak fel vagy menjek rá át. Egyrészt nehéz volt tényleg felállni, másrészt itt is egy döntés kellett: ha most felállok és letérdelek, abból szülés lesz.
Tovább
1058. nap: Gyógyító szülés (Áron)
Jött a doktornő, és mivel „gyanús volt a dolog már a vizsgálatnál”, így burkot repesztett és beigazolódott a gyanúja: mekóniumos a magzatvíz. Így újra megnyertük a fekvést és a folyamatos CTG-zést. Közben nem találták a tűt, amivel a burok meg lett repesztve, így tíz percet ennek a kedélyes keresésével töltöttünk, de végül nem lett meg (pedig nem ültem rajta).
Tovább
1057. nap: Fájásgyengeség és atóniás vérzés (Ábel)
Csak arra emlékszem, hogy nagyon begyorsultak az események: hirtelen egy egész team szaladt a szobába, egy nagy darab, szakállas orvos feküdt keresztben a hasamon, volt egy szép nagy vágás és aztán a vákuum. Még előttem van, ahogy a vér a szülőszoba ablakának függönyére fröccsen.
Tovább
1056. nap: Élve felszúrt giliszta a gyűjtőtáblán (Ádám születése)
A 32. héten két napig magas lázam volt. A ügyeletes orvos javaslatára bementünk a kórházba, ahol üvöltöttem a fájdalomtól, olyan hüvelyi vizsgálatot kaptam. (Utóbb kiderült, hogy az orvos megpróbálta feldugni az ujját teljesen zárt nyakcsatornán.)
Tovább
1055. nap: Vak engedelmesség (Dávid születése)
Nem éreztem a fájásokat, parancsra nyomtam. Folyamatosan üvöltöztek velem, hogy a gyereknek rossz odabent, nyomjak már rendesen, pedig csak egy perc csöndre lett volna szükségem, hogy befelé figyeljek és rájöjjek, hogyan is kell nyomni.
Tovább
1054. nap: Amikor borul az illemtan (Emma baba története az anyuka szemszögéből)
Gyorsan felhívtuk Á-t, bediktáltuk az adatokat, jó vagy rossz, mondjon valamit, maradjak vagy menjek, mi legyen? A hírek jók, döntsem el én, hogy maradok vagy sem! Nincs mese, irány haza, mielőtt kijön újra a doki, és rám szól, hogy miért nem vagyok még az ágyamban!?
Tovább
