igaz történetek szülésről, születésről

999. nap: Kimondani

Megjelent: 2013. jún. 30.

És vajúdtunk, vajúdtam a szavakkal, amiket ki kellett mondanom. Gondolatban sokáig formáltam és újraformáltam őket, míg végre el tudtam velük mondani a férjemnek azt a sok jót és szépet, ami az évek során összegyűlt, de bennrekedt, talán bátorság híján. Ő pedig türelmesen várt a szavak születésére, és egyenként csókolta le őket az ajkamról, ahogy virág képében végül előbújtak.

Tovább

998. nap: Szétvet a fájdalom

Megjelent: 2013. jún. 29.

Értem már, miért mondták Ágiék, hogy a baba akkor is megszületik, ha nem erőlködik, nem nyom rá még külön az anyukája. Hát én nem nyomok, csak várok, hogy mikor ül el a vihar, de közben szétvet a fájdalom.

Tovább

997. nap: Ez is szülés

Megjelent: 2013. jún. 28.

A kórházban az orvosról kiderült, hogy egy régi, elfeledett ismeretség, és egyáltalán nem zavart, hogy így látjuk viszont egymást újra, sőt, jólesett, hogy nem egy vadidegen kezei közé kerülök. Rendkívül empatikus volt, illetve nem is egyszerűen empatikus: tisztelte bennem a másik embert, a nőt, a gyászoló anyát, akinek szüksége van az ő segítségére.

Tovább

996. nap: Leszakad a derekam

Megjelent: 2013. jún. 27.

A szülésznő hangja hatol át a minket körülölelő függönyön: „Bazd meg, befolyt a klumpámba a vére!” Igen, a gátvasalás után jön a gátvarrás. Közben didergek. A babánk is biztosan fázik, nem hagyja abba a sírást.

Tovább

995. nap: Hüvelyi császár

Megjelent: 2013. jún. 26.

Nincs itt nekem senkim és semmim. Talán nem is kell. És ezt az egészen különböző férfiak megszámlálhatatlan hada kíséri. Van egy pici göcsörtös alak, van nagy hentesszerű, sőt még egy afrikai is. Szinte képtelenség, hogy mennyien vannak műszakban, hát hány orvos van itt, de akármilyen változatosak külsőleg, mind ugyanazt csinálják, pont ugyanazt, és amit csinálnak, az botrány...

Tovább

994. nap: Ne udvariaskodjunk! (Domi)

Megjelent: 2013. jún. 25.

Nem merek szembeszállni a kórházi rutinnal, jó akarok lenni. Megérkezik az orvos is, ugyanúgy lekéste, mint Ági Misi születését. Én akkor hazamennék, mondom, tulajdonképpen otthonszülést terveztem, minek is élvezném tovább a műintézmény vendégszeretetét. Emberileg teljesen egyetért, intézményileg elmondja, hogy kiszúrok a kórházzal. Sajnálom a dolgot, de a gyerek nekem fontosabb.

Tovább

993. nap: Ahogy élsz, úgy szülsz (Misi)

Megjelent: 2013. jún. 24.

Misit végül az ágy előtt szültem, a gravitáció ismét nagy barátom lett. A burok nem repedt meg, Kati telefonos segítséget kért, repesszünk – ne repesszünk. Repesztettünk, és kicsusszant a baba. Az egész egyáltalán nem volt olyan fájdalmas, ahogy sokaktól hallottam. Nem csinálnám minden nap, de nem is olyan nehéz, mint ahogy gondoltam.

Tovább

992. nap: A gyermeknek az anyján a helye (Luca érkezése)

Megjelent: 2013. jún. 23.

Ismét rajtam volt Luca. Soha nem felejtem el azt az illatot és bőrt. Úgy éreztem, meg kell nyalnom, hogy tisztára mosdassam – ahogy az állatok is teszik kicsinyeikkel. Persze, nem mertem, mert mit szólnak majd mások. Nagyon nehéz volt leküzdenem ezt az érzést. Többé nem fogom!!!

Tovább