igaz történetek szülésről, születésről

969. nap: Már nem fogadtam meg semmit (Simon születése)

Megjelent: 2013. máj. 31.

Amúgy volt kád, amiben hűtőfürdőzhettem. De borzasztó volt lázasan, kimerülve, vacogva vajúdni. Volt labda, amiről akkor még fogalmam se volt, mire való. Meg nem mutatta senki. A bordásfal pedig inkább ijesztő volt, mint szülőszobába való nekem akkor.

Tovább

968. nap: Infúziós indított szülést soha többé! (Dafna születése)

Megjelent: 2013. máj. 30.

Minden tortúra, amit átéltem az elsőnél, ismétlődött, plusz kiegészült az indított szülés tapasztalatával, mert hogy számolás szerint túlhordásnak lett minősítve 3250 grammos tökéletes lánykám.

Tovább

967. nap: Én ezt soha többé (Dusán születése)

Megjelent: 2013. máj. 29.

Áprilisban volt húsz éve, hogy először szültem. Pontosabban szülesztettek, de akkor ezt még nem tudtam. Annyit azért éreztem, hogy az nagyon nem volt rendben, hogy szinte azonnal a megszületése után elvitték a kisfiamat. Felültem és nyúltam érte, de elvitték. Még most is fáj.

Tovább

966. nap: „Most meg mit bőg?” (Angyalkák)

Megjelent: 2013. máj. 28.

A szakemberek véleménye – „Fiatal még. Jobb ez így.” – nem volt vigasz, sőt nagyon távolinak tetszett. Nem tudom elfelejteni, ahogy rám förmedt egyikük: „Most meg mit bőg?”

Tovább

965. nap: Balaton-parti történet

Megjelent: 2013. máj. 27.

Kedves Ági! Emlékszel? Egy balaton-parti kisvárosban születtem júliusban. Anyakönyvi kivonatom sorszáma: 1. Ebben a kisvárosban ugyanis a háború óta én vagyok az első, aki otthon született.

Tovább

964. nap: Saját ritmusomban, saját hormonjaimmal szültem (Gyurcika születése)

Megjelent: 2013. máj. 26.

Csoda boldog voltam. Gondolom, a kísérőim is. Akik türelmesen várakoztak a földön ülve a radiátornak támaszkodva. Soha nem fogom őket elfelejteni. Ági szerénységét, Kati határozottságát, hogy tegye le a kamerát Péter, és hozzon egy száraz törülközőt.

Tovább

963. nap: Ezt ügyesen csinálta, doktor úr! (Petra születése)

Megjelent: 2013. máj. 25.

Reggel nyolckor a szülőszobára küldtek. Akkor jött az orvosom, akit rég ismertem, rengeteg vendégemnek ajánlottam, mindig kedves volt, és finoman vizsgált. Na, de akkor úgy megvizsgált, hogy reflexből hasba rúgtam. Mondtam is, bocsánat, és kérdeztem: „István, mit csinálsz?” „Segítek.” ‒ ez volt a válasz.

Tovább

962. nap: „Megbeszéltük” (Tamóka születése)

Megjelent: 2013. máj. 24.

Ági megfogja őt, és rám teszi, a mellkasomra, kezembe, én hátradőlök a víz nélküli kádban, és csak fekszünk úgy, én a hátamon, ő a mellkasomon, és végre érzem őt, a meleg, puha kis testét, megszületett, itt van, édes és cuki, tökéletes, egészséges, és szeretem, szeretem, egyfolytában csak ezt tudom neki mondogatni!

Tovább