igaz történetek szülésről, születésről

818. nap: Így kell szülni (Második szülésem ‒ Vince)

Megjelent: 2012. dec. 31.

Nagyjából egyszerre érkeztek meg hárman: Geréb Ági, másik Ági és Janó. Ági bement telefonálni a gyerekszobába. Az unokáit várta otthon, és épp arról beszélt, hogy hány liter tej fog kelleni a reggelihez. Hallgattam. Vajúdtam.

Tovább

817. nap: Ismeretlen (Első szülésem ‒ Flóra)

Megjelent: 2012. dec. 30.

Féltem én a szüléstől, ahogy szokott – gondolom – mindenki. Én az ismeretlentől tartottam. Fel sem merült bennem, hogy komolyabb baj lehet. Ha csinálhatom, ahogy nekem jó, és van mellettem valaki, akiben megbízom, akkor rendben lesz minden. Ágin láttam az információs héten, hogy tudja, mit csinál

Tovább

816. nap: Születésnapi ajándék (Ábris)

Megjelent: 2012. dec. 29.

Szülőszéken ültem a kanapé előtt, mögöttem az édesanyám tartott, egyik oldalamon a nővérem, másikon a doula, előttem az egyik bába biztatott mosolyogva. Addigra egy kicsit meg akartam halni...

Tovább

815. nap: Fájdalmas, izgalmas és felemelő ‒ tényleg otthon (Ági születése)

Megjelent: 2012. dec. 28.

Megpróbálta masszírozni a derekamat, mondtam, hogy nem kell, mire ő, hogy de ő szívesen csinálja, én meg, hogy de nekem nem esik jól, ő meg, hogy ja, akkor jó. És látta, hogy én inkább egyedül szenvedek, és hagyott. És tovább jöttek az összehúzódások, nekem meg, amikor lehajoltam közben, a hálóingem mindig az arcomba lógott, és nem kaptam jól levegőt, mire elkezdett legyezni a mappájával, hát az olyan jólesett! Mondtam is, hogy ezt folytassa valaki mindig, mert ez nekem nagyon jó.

Tovább

814. nap: Éljen a természetes szülés! ‒ Anyukám lakásában (Berci születése)

Megjelent: 2012. dec. 27.

Nekem ez akkor háborítatlan volt, én annak éreztem, mert teljesen elég volt nekem az, hogy nem szól közbe senki, hogy éppen hová menjek, mit csináljak, és mit kéne éreznem, nem vizsgál meg boldog-boldogtalan a lehető legrosszabb időpontokban, nem tiltják meg, hogy úgy legyek, ahogy nekünk jó, nem ajánlgatnak agresszíven mindenféle szereket, amitől majd gyorsabb lesz a szülés, és nem vágnak megint.

Tovább

813. nap: Magzatburkos trükk ‒ haladó kórházban (Csabi születése)

Megjelent: 2012. dec. 26.

Érdekes, hogy amíg az első terhességem alatt úgy néztem az otthonszülőkre, mint holmi felelőtlen ufókra, ekkorra már értettem őket, de úgy voltam vele, hogy én nem vagyok elég bátor ehhez, nekem kell a kórház biztonsága, viszont ekkor már nagyon fontos volt, hogy természetes szemléletű legyen a kórház.

Tovább

812. nap: Megszenvedve ‒ konzervatív kórházban (Gabi születése)

Megjelent: 2012. dec. 25.

Valamikor hajnalban a doki megint megvizsgált, amikor megláttam az ajtóban, már húzódtam felfelé az ágyon, kúsztam hátrafelé, hogy ne, ne, ne vizsgáljon meg... (Még most is emlékszem arra az elementáris rettegésre, hogy most mit kell majd kibírnom.) És igen, ez még rosszabb volt, mint az előző vizsgálat. A doki mondta, hogy „tudom, hogy fáj”, mire mondtam neki, hogy honnan tudná, ő sosem szült (pláne sosem tágították kézzel, ezt csak most teszem hozzá...).

Tovább

811. nap: Teljesen másKÉP(p)

Megjelent: 2012. dec. 24.

Aztán elérkezett az a bizonyos hajnal. A pukkanás. A rettegés. A visszarázódás. Hamar jöttek onnantól a fájások. De már távol voltak a félelmek. Már éreztem, hogy akármi is van, nem tudom/akarom visszafordítani, ami megkezdődött. Gyors volt. (A pukkanástól úgy másfél óra.) Apuka ölébe pottyant a negyedik gyerkőc.

Tovább