igaz történetek szülésről, születésről

696. nap: A legpuhább, legfinomabb, legnyugtatóbb (Borcsi születése)

Megjelent: 2012. aug. 31.

Teljesen illegális volt a dolog. De engem nem érdekelt, semmilyen buta törvény nem veheti el tőlem ezt az élményt, ezt a csodát. Úgyhogy vállaltam, mindenki előtt titkolózva, csak a férjem és két fiam tudott a tervemről.

Tovább

695. nap: Mi, ketten (Dani születése)

Megjelent: 2012. aug. 30.

Mi ketten, kevés orvosi beavatkozással (burokrepesztés és kis oxitocin a kitolásnál) megcsináltuk! Hősnek éreztem magam, ott rögtön. Egy angyali segítőm is volt a doulám mellett, akikre azóta is nagy szeretettel gondolok.

Tovább

694. nap: Hát, ez nagyon lassú (Tomi születése)

Megjelent: 2012. aug. 29.

A kisfiamat könnyen szoptattam, a szörnyű csecsemőosztály ellenére, a hegem szépen gyógyult, fizikailag villámgyorsan felépültem. Lelkileg viszont évekbe telt, mire feldolgoztam ezt az „élményt”.

Tovább

693. nap: I did it! (Otthonszülésem Angliában, két császár után)

Megjelent: 2012. aug. 28.

Végigcsináltam! Kiharcoltam! Nem volt könnyű, de megérte százszorosan! Senki sem támogatott a családomból, se a szüleim, se a férjem, én azonban kitartottam, tudtam, hogy tudok szülni, ha hagynak! Ezúttal nem hittem az orvosoknak, csakis magamban hittem!

Tovább

692. nap: Második császárom – elvették a hitem… (Anglia, London)

Megjelent: 2012. aug. 27.

Jön az orvosi had újra, és értékelik a baba szívhangját, majd közlik, hogy császár lesz! Mi? Miért, kérdem, a gyerek jól van, nem? Eddig nem mondták, hogy baj lenne! A baba szívhangja ugrál, és szerintük nem happy a baby! Én kiakadok, győzködnek, hogy a baba miatt kell a császár, majd elmennek. Majdnem egy óra múlva visznek csak a műtőbe, amikor szerintem már nemsokára megszületett volna a fiam, ha nem ülnöm kell. Teljesen kiakadtam és kérdeztem, ha császár kell, akkor mire várunk???

Tovább

691. nap: Első császárom – piros folt a hasamon (Anglia, London)

Megjelent: 2012. aug. 26.

Zselét raktak a méhszájra este nyolc órakor, ettől nekem pár órán belül olyan erős összehúzódásaim lettek, hogy a falat kapartam és üvöltöttem. Átmenet nélkül olyan erővel törtek rám a fájások, hogy nem tudtam semmit se kezdeni velük. Kaptam egy injekciót, amitől nekem nem fájt kevésbé, de a baba bealudt, majd a gázt próbálták rám tukmálni, amitől meg folyton hánytam. Egyfolytában csitítgattak, hogy ne üvöltsek, végül a kádba küldtek, hogy fürödjek.

Tovább

690. nap: „Ne bánts!”

Megjelent: 2012. aug. 25.

Tájékozatlanul és sebezhetően elfogadtam a nőgyógyásznőm javaslatát, hogy a kiírt szeptemberi időpont előtt ő még egyszer megvizsgálna, noha néhány nappal korábban is jártam a magánrendelésén, és még semmi nem utalt arra, hogy közeledne a születés ideje. Behívott a kórházba (több anya is várt rá), és a beígért vizsgálat helyett burkot repesztett körömmel, gumikesztyűben, még bosszankodott is, hogy kár, hogy épp levágta a körmét.

Tovább

689. nap: Hogy ez milyen jó… (Balázs)

Megjelent: 2012. aug. 24.

Aztán egyszer csak azt mondtam: „Ági, be fogok kakilni!” És ő mosolyogva válaszolt: „Be, bizony!!!” Éreztem, hogy nyomnom kell. Elsőre nem ment jól, de aztán összeszedtem minden maradék erőmet, és csak nyomtam, nyomtam... A szülésznő mondta, hogy kint van a feje, nem akartam elhinni. Lenyúltam a lábam közé, és éreztem... Érezni... Hogy ez milyen jó... Még egy pár nyomás, és már rajtam feküdt Balázs. Sikerült, nem tudtam elhinni. Euforikus állapotban voltam.

Tovább