igaz történetek szülésről, születésről

665. nap: Őszi mese: Isten ajándéka (Zsigmond)

Megjelent: 2012. Júl. 31.

Milyen lesz az a társadalom, amely teljesen kiiktatja a születés pillanatából magát a természetet, a természetességet? Melyben emberek egy csoportjának az érdekei úgy diktálják, hogy az újszülötteket az anyai erők mellőzésével, kiiktatásával rángassák át erre a világra. (Aki látott már császárt, tudja, hogy megy.) Mintha az anyai test selejt volna, mely arra jó ugyan, hogy kihordja a babát, hiszen anyaméhen kívül ez egyelőre lehetetlen, de az igazi nagy munkát már nem bízzák rá, nehogy elrontsa.

Tovább

664. nap: Nyári mese: Végül rászánta magát (Frida születése)

Megjelent: 2012. Júl. 30.

Végül rászánta magát egy reggel, és elindult. Minden ugyanúgy zajlott a kitolásig, mint Emma születésénél, teljesen ura voltam a helyzetnek, talán túlzottan is, ezért nem is tudott magával ragadni ez a szülés. Mikor kiszálltam a fürdőből, nagyon erős fájások törtek rám, olyan erősek, hogy úgy éreztem, mindjárt kibújik a baba. De még nem bújt ki...

Tovább

663. nap: Tavaszi mese: Minden tökéletesre van teremtve (Emma)

Megjelent: 2012. Júl. 29.

Mivel nekem az első természetes szülésem volt, folyton azt gondoltam, hogy még van idő, még van idő. És bár erősek voltak a fájások, én nem tudtam olvasni belőlük. Azt hittem, hogy így még elleszek órákig, hiszen én csak az oxitocinnal felturbózott fájdalmat ismertem, amibe majd belehalsz, mégsem történik semmi, nem születik meg tőle a gyerek.

Tovább

662. nap: Téli mese: Becsövezve, gerincbe szúrva (Soma)

Megjelent: 2012. Júl. 28.

Megjött az orvos, még át sem öltözött, máris oxitocint javasolt injekció formájában (nem tévedés, nem infúziót, injekciót kaptam, mégpedig a tágulási szakban). Az injekció után elviselhetetlen fájdalmaim lettek, aztán volt burokrepesztés, kézzel tágítás, kontrakció közbeni talpra állítás, szidás, mert lekakiltam a szülőágyat, amit a férjem takarított el alólam, zuhanyozni zavarás a tisztátalanságomért.

Tovább

661. nap: Harmadik nekifutásra (Imola születése)

Megjelent: 2012. Júl. 27.

Egyáltalán nem félek, minden olyan természetes, mint az élet, nem nagybetűs, csak egyszerűen történik, visz az ár vagy az erő, ritmusban vagyok, nem érzem azt, hogy végem, nem bírom, nagyon fáj, vagy ilyenek. És nincs baj, csak Ági szól, akkor lehet jobban is nyomni, éppen nagyon halad kifele a baba, segítsek neki. Pár tolás, és kicsusszan a feje, majd az egész baba.

Tovább

660. nap: Valami elfedi bennem az erőt (Árnika)

Megjelent: 2012. Júl. 26.

Ekkor valahonnan bekúszott nekem a muskotályos zsályás biztonságos támogatás, amit otthon kaptam Ágitól, és elöntött a szomorúság: „nincs emberem”, mint a bibliai járni nem tudó betegnek a Bethesda-tónál, mert nem volt, aki a gyógyító vízbe bevigye. Eddig támogattak, összehasonlíthatatlanul más minőségben, most talán már csak egy kicsi kellene, és megszületne a babám, ha hinne benne az orvos, és ha nem félne annyira a szövődményektől…

Tovább

659. nap: Természetesként volt kódolva bennem (Hunor)

Megjelent: 2012. Júl. 25.

A kisbabámnak sem tetszett ez a fordulat, mert folyamatosan leesett a szívhangja a fájások alatt. Ettől az orvos aggódni kezdett, várt valamennyit, majd közölte: „Ha ez így megy tovább, keresek egy kést!”

Tovább

658. nap: Nem képesség, hanem adomány

Megjelent: 2012. Júl. 24.

Másnap reggel bejött az orvosom a kórterembe, és azt mondta: „Hát igen, vannak nők, akik tudnak szülni, és vannak, akik nem. Maga ez utóbbi kategóriába tartozik.” Férfi létére pontosan megfogalmazta a „császármetszés-trauma” lényegét.

Tovább