igaz történetek szülésről, születésről

535. nap: Ez szerintem nem a feje! (Peti)

Megjelent: 2012. Már. 23.

Petiről nem tudta az orvos, hogy farfekvéses, nem csinált ultrahangos vizsgálatot a várandósság végén, csak a kitolási szakban vette észre a szülésznő, hogy: „Jaj doktor úr, ez szerintem nem a feje!”

Tovább

534. nap: Vulkánkitörés (Rolka)

Megjelent: 2012. Már. 22.

Megélhettem, hogy megszületett a lepény. Nem is kerültem a kivérzés határára, mint három évvel előtte a bababarát kórházban, miután kihúzták a méhlepényt. A szülés szép volt, fájdalmas, olyan volt, mint egy vulkánkitörés, és nagyon egyszerű.

Tovább

533. nap: Tökéletes (Andris születésének igaz meséje)

Megjelent: 2012. Már. 21.

Jólesett a félhomály és a halkan szóló klasszikus zene a háttérben, segített, hogy a bennem zajló folyamatokra koncentráljak. Csak félig-meddig fogtam fel, amikor megjött Ági és a doula, amikor megérkezett anyu. Csak én voltam, születendő gyermekem és a világegyetem, ami nem csupán körülölelt bennünket, de át is hatott minden porcikánkban. Életemben először érzékeltem Istent, éreztem, hogy velünk van, hogy bennünk van, hogy segít.

Tovább

532. nap: Teljes biztonságban lenni (Villő)

Megjelent: 2012. Már. 20.

Nekem is, mint sokunknak, az első gondolatom Veled kapcsolatban, hogy milyen sokat tettél értünk. Ha arra gondolok, hogy az ember egész életét befolyásolhatja világrajövetelének pillanata, akkor azt kell, hogy mondjam, milyen szerencsés az a sok száz gyermek, akik a Te kezeid vártak, Ági. S mennyi minden múlik azon a jövendőben, hogy hányan tudunk békében szülni.

Tovább

531. nap: Két világ között (Boróka születése)

Megjelent: 2012. Már. 19.

A CTG-t már nem csináltuk végig. Tíz perc után abbahagytuk. Ági még megvizsgált, és mosolyogva mondta: „Szülni fogsz!” Kérdezte, hogy hol lesznek a gyerekek, amíg születik a kistestvér. Kezdjük el szervezni, mert szerinte két-három órán belül hívni fogom őket.

Tovább

530. nap: Beakadt a válla (Dani születése)

Megjelent: 2012. Már. 18.

És jött. Aztán megakadt. Nem tudtam, mi történik. Talán el is ájultam egy percre. Körülöttem a segítők nem úgy viselkedtek, mint máskor. Fájt nagyon. Néhány perc volt csak. A baba kibújt. Beakadt a válla, ki kellett forgatni. Azonnal a hasamra került. Nem sírt nagyon, csak nyüszögött. Méltatlankodott, hogy mi is történt vele. Aztán szopizott.

Tovább

529. nap: Virágminta: ekkorára kell tágulnom (Zsófianna születése)

Megjelent: 2012. Már. 17.

Nagyon boldogan vártam Zsófit! A neve már fogantatása előtt két vagy három évvel megvolt. Meg voltam róla győződve, hogy hamarabb fog születni, mert a kiírt időpont előtt elég sok jósló fájásom volt. De ezek mindig abbamaradtak. Végül a 42. hét utolsó napján született meg a kislányunk.

Tovább

528. nap: Három születés, egy sorstörténet

Megjelent: 2012. Már. 16.

Doulaként látom, hogy a szülés maga egy olyan pillanatfolyam, amelyben rendre gyógyulhatnak régi sérüléseink, fenekestül felfordulhatnak megszokott, igaznak hitt beidegződéseink, amelyek mentén az életünket éljük, berendezzük és hisszük. Megrendítheti mindazt vagy épp csak egy részét annak, ami addig értelemmel bírt számunkra, a világrendet, amely értelmezhető volt, betartható és betartandó ‒ legalább is saját meggyőződéseink rendjében.

Tovább