igaz történetek szülésről, születésről

1809. nap: …akit kipréseltek! (Marcell születése)

1809. nap: …akit kipréseltek! (Marcell születése)

Marcell, Mars hadistenhez tartozó… hát az. Első gyermekünk. Vele elkövettünk minden hibát, amit kellett, de ő kemény harcoshoz híven bírta.

Három évig nem volt egy nyugodt éjszakánk tőle.

De talán neki köszönhetik a testvérei, hogy ők már háborítatlanul, otthon születhettek!

Sablon, fogadott orvosos, apás szülés volt. Sohasem fogom elfelejteni az élő hús sercegő hangját, ahogy az olló átvágja a gátat… persze, akkor ezt természetesnek vettük.

Meg azt is, hogy az orvos feltérdel a szülőágyra, és könyökkel passzírozza ki a babát az anyja hasából…

Meg azt is, hogy ugyan még sok idő telik el a fájások közt, de ha már úgyis pont benézett a dokink a kórházba, megrepeszti a burkot, hogy ne kelljen már később visszajönnie!

Pedig a baba még maradt volna kicsit…

Sőt, még azt is, hogy nem sír fel a baba, és a szülésznő pánikszerűen elszalad vele egy másik helyiségbe… majd kitudjamár mennyi idő múlva visszatér egy síró, tiszta, begöngyölt babával… azóta már sejtjük, mi történhetett vele az idő alatt, míg nem volt velünk.

Ez több mint tizennyolc éve volt… a szülészet egy gyár, a kismama meg a gyermek a munkadarab. Az meg, hogy az apuka jelen lehet a gyermeke születésénél, kegy… Bár nem szerették, mert „az apukákkal több baj van, mint a kismamával… mindig elájulnak.”

Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy egészséges gyermekünk lett. Pedig a várandósság sem volt egyszerű… hat hónaposan leestek a lépcsőről… nyolc hónaposan kapuból kilépve, a pocaknak nekiment egy járdán motorozó robogós… de egy hadistenhez tartozónak ez meg se kottyan!

K. G.

Donát > > >
Borsika > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.